Beniczky Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Beniczi és micsinyei Beniczky Lajos (Alsómicsinye, 1813. május – Pest, 1868. július 16.) honvédezredes, kormánybiztos, az 1848–49-es szabadságharc utáni magyar függetlenségi szervezkedések egyik vezetője, Beniczky Irma írónő bátyja.

Tanulmányait a Selmecbányai Bányászati Akadémián végezte. 1835-ben lépett állami szolgálatba. Zólyom vármegye aljegyzője, majd 1840 és 1842 között alispánja volt. Az 1840-es években Kossuth Lajos híveként és a reformellenzék tagjaként részt vett a vármegye politikai életében.

Batthyány Lajos kormányának megalakulása után a felsőmagyarországi bányavárosok királyi biztosává nevezték ki. E minőségében sikeresen lépett fel a területen kirobbant társadalmi elégedetlenséggel, elsősorban a szlovák nemzetiségi mozgalmakkal szemben. 1848 júliusától részt vett a nemzetőrség szervezésében. Szeptember 20-án Zólyom, Bars, Hont és Turóc vármegyék kormánybiztosává, a vármegyék nemzetőrségének főparancsnokává nevezték ki és megbízták egy tartalék sereg felállításával. A jelentős részben szlovákokból álló nemzetőr serege élén több sikeres ütközetet vívott a Galíciából betörő császári csapatok és szlovák felkelők ellen. December 4-én a budatíni ütközetben győzelmet aratott a Galíciából betört Jozef Miloslav Hurban vezette szlovák felkelők felett. Hurban császári csapatok támogatásával rövidesen visszatért és december 11-én Budatínnél ismét megütközött Beniczky és Querlonde Ferdinánd alezredes magyar csapataival, de a hátában kitört tömeges népfelkelés hírére a Jablonkai-szoroson át ismét elhagyta az országot. A téli hadjárat megindulásakor a császári csapatok Christian Götz vezérőrnagy vezetésével benyomultak a Vág völgyébe és 1849. január 2-án Budatínnél legyőzték Beniczky csapatait, aki mintegy háromezer fős seregével a bányavárosoknál csatlakozott Görgei Artúr feldunai hadseregéhez.

1849 márciusában, a tavaszi hadjárat első szakaszában Görgei Artúr főparancsnok néhány száz fős különítmény élén kivezényelte a bányavárosok biztosítására. Március 24-én Losoncon rajtaütött a császáriak közel ezer főből álló különítményén és háromszáz császári katonát fogságba ejtett. Csapataival jelentős szerepet játszott Felső-Magyarország középső részének felszabadításában. 1849 áprilisától ismét Zólyom vármegye és a bányavárosok kormánybiztosaként tevékenykedett. A cári intervenció megindulásakor egy ezerkétszáz fős különítmény élén sikeres gerillaharcot folytatott Grabbe vezérőrnagy Vág völgyébe benyomuló tizennyolcezer fős hadosztálya ellen, majd Komáromnál csatlakozott a magyar főerőkhöz.

A szabadságharc bukása után az aradi hadbíróság kötél általi halálra ítélte, amit később kegyelemből húsz év kényszermunkára változtattak. 1856 végén, az általános amnesztia során kiszabadult, és Pesten egy bányatársaság alkalmazottjaként dolgozott. 1861-ben a Határozati Párt tagja és országgyűlési képviselő lett, mandátumáról azonban 1861 őszén az ideiglenes katonai igazgatás (provizórium) bevezetésekor lemondott. 1864-ban Almásy Pállal és Nedeczky Istvánnal szervezkedésbe kezdett Magyarország függetlenségének helyreállítására, amit a 48-as törvények alapján képzeltek el. 1918-ban vált ismertté, hogy a szervezkedés egyik résztvevője, Asbóth Lajos az osztrák rendőrség besúgója volt. Beniczky Lajost letartóztatták, és 1865 januárjában előbb halálra, majd húsz év várbörtönre ítélték. A kiegyezést követő kiszabadulása után részt vett a honvédegyleti mozgalom szervezésében, a Pest városi honvédegylet és a Honvédegyletek Országos Választmányának egyik alelnöke volt.

1868. július 16-án eltűnt, holttestét néhány nappal később a Dunából fogták ki. Mivel a kiegyezés után is következetesen kiállt a 48-as eszmék mellett, feltehetően politikai gyilkosság áldozata lett. Visszaemlékezéseit Steier Lajos rendezte sajtó alá és adta ki Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és tót mozgalomról címmel Budapesten 1924-ben.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
• Révai Nagy Lexikona
• Új Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Könyvklub, 2001, ISBN 9635474148