Balkáni nyelvi unió

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A balkáni nyelvi unió olyan nyelvi jellegzetességek összessége, amelyet a balkán indoeurópai eredetű nyelvei, az albán, a görög, a latin és a szláv nyelvcsaládokba tartozó nyelvek egyszerre mutatnak fel. Annak ellenére, hogy szókészletükben nem sok hasonlóságot mutatnak, bizonyos nyelvtani, szintaktikai és fonológiai aspektusokban mégis egyeznek.

[szerkesztés] A fogalom története

A jelenséget először a szlovén Jernej Kopitar figyelte meg 1829-ben. Az elnevezés a román származású Alexandru Rosettitől származik, 1958-ból.

[szerkesztés] A balkáni nyelvi unió nyelvei

A következő nyelvek mutatnak fel hasonlatosságokat:

• • • albán,
    • görög,
    • indo-árja (cigány),
    • latin nyelvek (román, aromán, isztroromán)
    • szláv nyelvek (bolgár, macedón, szerb-horvát /különösen annak torlák dialektusa/)

A török nyelv csak szókészletben és a határozatlan névelő szubjunktívval való felcserélésében kapcsolódik a többiekhez.

Juoko Lindstedt finn nyelvész kidolgozott egy "balkanizációs indexet", amely azt mutatja meg, hogy az adott nyelv mennyire kapcsolódik a balkáni nyelvi unió közös jellegezetességeihez. ennek eredményei a következők:

Nyelv	Index
Macedón	12
Balkáni szláv	11.5
Albán	10.5
Görög, balkáni latin	9.5
Romani (cigány)	7.5