Alekszandra Joszifovna Romanova orosz nagyhercegné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Alekszandra Joszifovna nagyhercegnő
Alekszandra Joszifovna
Született:
1830. július 8. Altenburg, Németország
Meghalt:
1911. július 6. (80 évesen) Szentpétervár, Orosz Birodalom

Alekszandra Joszifovna nagyhercegné (oroszul: Великая Kняжна Александра Иосифовна Романова; Altenburg, 1830. július 8. – Szentpétervár, 1911. július 6.) orosz nagyhercegné, született Alexandra Friederike Henriette von Sachsen-Altenburg, Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg felesége.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Származása és házassága 1.2 Családi élet 1.3 Halála 2 Jegyzetek 3 Források

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása és házassága

Alekszandra József szász-altenburgi herceg és Amália württembergi hercegnő ötödik lányaként született. Szép, ám olykor tapintatlan, és az etikettet néha be nem tartó nővé serdült, aki azonban igazi vezéregyéniség volt, és könnyen fel tudott oldódni a társaságban. Anna Tyutcseva, későbbi udavrhölgye beszámolója a hercegnőről: „A családban a rosszul nevelt gyerek szerepét tölti be, gyakori tapintatlanságát, és viselkedési hibáit is vidám huncutságként kezeli.”^[1] I. Miklós orosz cár már hamar kinézte őt feleségként második fiának, Konsztantyinnak.

Amikor a fiatalok 1846 őszén először találkoztak, rögtön egymásba szerettek. Konsztantyin eljegyezte Alekszandrát, azonban az esküvőre még közel két évet kellett várniuk. Alekszandra 1847 októberében érkezett meg Oroszországba, ahol áttért az ortodox hitre, és felvette az „Alekszandra Joszifovna” nevet. 1848. szeptember 11-én, a Téli Palotában házasodtak össze.

[szerkesztés] Családi élet

Alekszandra és Konsztantyin között a szerelem viszonylag hosszú ideig, egészen az 1860-as évek végéig tartott. Konsztantyinnnk és Alekszandrának eltérő politikai nézeteik voltak, és mivel mindketten aktívan részt vettek a közéletben, ez egy idő után nagy ellentétet szült közöttük.

A párnak hat gyermeke született:

• Nyikolaj (1850–1918)
• Olga (1851–1926)
• Vera (1854–1912)
• Konsztantyin (1858–1915)
• Dmitrij (1860–1919)
• Vjacseszlav (1862–1879)

Az eleinte boldognak látszó élet azonban egy csapásra felborult: Konsztantyinnak 1860 körül egy félrelépéseből született egy lánya, majd később elköltözött a családtól a szeretőjéhez, Ánya Kuznyecova balerinához. A család legidősebb gyermekét, Nyikolajt 1874-ben tetten érték, miközben el akart lopni édesanyja egyik ikonjáról egy értékes drágakövet. Nyikolaj olyan botrányos életet élt, hogy később száműzték őt. Vera, a fiatalabb lány egy betegség miatt kezelhetetlen volt, ezért Olga Nyikolajevna nagyhercegnőhöz, Württemberg királynéjához költözött, aki később örökbe fogadta őt. A legfiatalabb fiú, Vjacseszlav 1879-ben agyvérzést kapott, és meghalt.

A sorozatos csapások ellenére Alekszandra semmit sem veszített életkedvéből, és továbbra is a Romanov-család egyik legnépszerűbb tagja maradt. Támogatta férje reformjait Lengyelországban, amikor a nagyherceget alkirálynak nevezték ki. Emellett Alekszandra kiváló zongoristaként írt néhány darabot, amiket be is mutattak a nagyközönségnek vagy a családnak. Gyermekei közül Konsztantyin örökölte tőle ezt az adottságát, aki később költőként is ismertté vált. A nagyhercegi pár bőkezűen támogatta a zeneszerzőket, például Ifj. Johann Strauss-t.^[2]

1889 elején az immár hosszú évek óta a családtól külön élő Konsztantyin szélütést kapott, lebénult a lába, és nem tudott beszélni. Alekszandra visszatért hozzá, hogy ápolja, és még a szeretőt és annak gyermekeit is hajalndó volt eltűrni a férje kedvéért. Konsztantyin nagyherceg 1892. január 13-án meghalt, Alekszandra ettől kezdve pedig csak gyászruhát viselt.

[szerkesztés] Halála

Férje halála után a nagyhercegné továbbra is fontos szerepet töltött be a Romanov-család életében: „Korának híres szépsége, ekkor már egy parancsoló, idős hölggyé lett, aki gyönyörű kontyban viselte hófehér haját. Még ekkor is nagyon jó érzéke volt a ruhákhoz, és fekete, szűken szabott hercegnői ruhái jól kihangsúlyozták magas, egyenes és vékony alakját... Alekszandra Joszifovna régimódi hercegnő volt, bájos és mosolygós, de egy pillanatra sem feledkezett meg rangjáról.” ^[3] Alekszandrát élete végén szélütés érte, minek következtében lebénult. Ettől kezdve otthon kellett maradnia, egy tolószékhez kötve, családja pedig megóvta minden rossz hírtől és eseménytől. 1911. július 11-én halt meg a Márvány Palotában, két nappal 81. születésnapja előtt, és közel húsz évvel a férje halála után.

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Források

• Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma