Ahmesz-Nofertari
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Elődje: Ahhotep |
Egyiptomi királyné XVIII. dinasztia |
Utódja: Ahmesz- Meritamon |
|||||||||||
| Ahmesz-Nofertari | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Jahmesz-Nofertari | |||||||||||||
 |
|||||||||||||
| Dinasztia | XVIII. dinasztia | ||||||||||||
| Neve |
Ahmesz-Nofertari |
||||||||||||
| Apja | Szekenenré Ta-aa | ||||||||||||
| Anyja | Ahhotep | ||||||||||||
| Férje | I. Jahmesz | ||||||||||||
| Gyermekei | I. Amenhotep Jahmesz-ankh Sziamon Ramosze Ahmesz-Meritamon Ahmesz-Szitamon |
||||||||||||
Ahmesz-Nofertari (vagy Jahmesz-Nofertari; „A Hold gyermeke, a gyönyörű társ”) hercegnő, királyné, anyakirályné az ókori egyiptomi XVIII. dinasztia idején, Ámon papnője. Régensként kormányozott fia, I. Amenhotep helyett, amíg az gyermek volt. Halála után kultusza még évszázadokon át tartott.[1]
Ahmesz-Nofertari a XVII. dinasztiabeli Szekenenré Ta-aa és Ahhotep leánya volt, férje és egyben testvére I. Jahmesz, a XVIII. dinasztia első fáraója, akinek uralma alatt sikerült véget vetni a hükszósz uralomnak és újraegyesíteni Egyiptomot.
Férje uralkodása alatt Ahmesz-Nofertari először Ámon második prófétája volt – az első királyi személy, aki főpapi címet viselt[2]. A címet férje vásárolta meg számára, nagy adományt juttatva a templomnak, így szorosabbra fűzte a kapcsolatot a királyi család és az Ámon-papság között[3]. Ez az adományozási sztélé (melyet a karnaki templom 3. pülónjánál találtak meg az ún. Vihar-sztélével együtt[3]) az első, melyen Ahmesz-Nofertari szerepel; a sztélé felirata szerint a fáraó egy letétet is létrehozott, melynek a kedvezményezettje Ámon isteni felesége. Maga a királyné sokkal több helyen említi papnői rangját, mint királyi címeit, gyakran férjétől és fiától függetlenül tevékenykedett.[4]
Ahmesz-Nofertari a 18. évtől az „Ámon isten felesége” címet viselte, ami gyakorlatilag Ámon főpapjával tette egyenrangúvá[5]; ezt a címet lehetséges, hogy anyjától, Ahhoteptől örökölte és csak annak halála után vette fel, de valószínűbb, hogy Ahhotep csak halála után kapta ezt a címet, mert csak a koporsóján tűnik fel, így, amennyire tudjuk, Ahmesz-Nofertari volt a cím első birtokosa[5]. A címet két leánya is örökölte, Meritamon és Szitamon[6].
Első fiuk, Jahmesz-ankh volt a trónörökös, az ő halála után jelölte ki a fáraó egy másik fiukat, Amenhotep herceget trónörökössé. Amenhotep feltehetőleg társuralkodó is volt apjával, mivel Ahmesz-Nofertari már három évvel férje halála előtt, a 22. évben is viselte „a király anyja” címet[7][8]. Lányuk, Meritamon I. Amenhotep felesége volt. Jahmesz-ankhon, Amenhotepen, Meritamonon és Szitamonon kívül még valószínűleg legalább két gyermekük volt, Sziamon és Ramosze hercegek[9].
Ahmesz-Nofertari túlélte fiát, mert annak utódja, I. Thotmesz uralkodásának első évében még említik. Halála után Ahmesz-Nofertari és I. Amenhotep a thébai nekropolisz védőisteneivé váltak. A királynét a feltámadást jelképező fekete bőrszínnel ábrázolták[10] (a fekete bőrszín a termőtalaj színe volt, így a termékenységé és az újjászületésé is[11]). Amenhotep idejében alapíthatták a Deir el-Medina-i kézművestelepülést, mert mind a fáraót, mind Ahmesz-Nofertarit nagy tiszteletben tartották a településen. Dira Abu’l-Nagánál temették el, később újratemették a DB320-as sírba, melyet 1881-ben találtak meg; múmiája ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található.[5]
Ahmesz-Nofertari címei: A király leánya; A király testvére; Nagy királyi hitves; Alsó- és Felső-Egyiptom úrnője; Ámon második prófétája; Ámon isteni felesége”.[5][3]
[szerkesztés] Forrás
- ^ Aidan Dodson & Dyan Hilton: The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson, 2004, ISBN 0-500-05128-3, p.124
- ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.21
- ^ a b c Ian Shaw (szerk.): Az ókori Egyiptom (Debrecen, GoldBook, 2004, ISBN 963-425-022-X), p.236
- ^ Shaw, op.cit., pp.244-245
- ^ a b c d Dodson–Hilton, op.cit., p.128
- ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.129
- ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.284
- ^ Shaw, op.cit., p.244
- ^ Dodson–Hilton, op.cit., pp.126-127
- ^ Dodson–Hilton, op.cit., p.125
- ^ Kákosy, op.cit., p.296
