Motî:plaene 1
Èn årtike di Wikipedia.
plaene 1 [o.n.] åbe ki si schoice si pele pa grandès plakes. I gårnut leu vweteure å pî del Citadele, dizo les plaenes (H. Matterne). Adon, il ala côper des frissès coxhetes di plope, d' amandî et d' plaene (Li Bibe, rat. pa L. Hendschel). rl a: Tchîplane. F. érable plane, platane.
Disfondowes: plane, plène; vîs scrijhas: plaine, plenne.
Etimolodjeye: latén "platanus" (minme sinse).
Omonime:
- plaene (f.n.; coutea a deus mwins)
Omofone coinrece:
- plane (o.n.; avion)