Motî:nawe 1
Èn årtike di Wikipedia.
nawe 1
I. [addj. & o.f.n.] ki n' boute nén voltî. Ene nawe crapåde. Dji so si nawe ouy. Dji so-st ouy si nawe ki dj' n' a nole gosse a l' ovraedje. End aveut i rescontré, des binamés et des canayes, des maléns et des borikes, des djintis et des nawes (G. Brener). F. fainéant(-e), indolent(-e), mou (molle), paresseux (-euse), fatigué(e), flemmard(e), lambin(e). >> nawe come on tchén: foirt nawe. >> nawe tchén ki vs estoz !: espece di feneyant ! >> Il est télmint nawe k' i doime so pî u il a les nawès fives u Il est co pus nawe qui l' moes d' awousse: il est foirt feneyant. rl a: edoirmou, dôrlinne, pelinne, feneyant, bôreu.
| nawmint [adv.] d' ene nawe manire. F. nonchalamment, mollement, paresseusement.
| nawer u nawter [v.s.c.] passer s' tins a rén. F. paresser.
| nawisté [f.n.] difåt d' ene sakî k' est nawe, dit dins ene fråze emocionrece. Il est d' ene nawisté ! (L. Remacle). F. paresse, nonchalance, fainéantise, indolence.
Coinrece Lidje Hôte-Årdene.
| nawreye [f.n.] nawisté. Mins ouy c' est l' nawreye ki l' epoite (M. Lejeune). >> si taper al nawreye: si mete a n' rén fote. rl a: feneyansté.
Disfondowes: nawrèye, nawrêye, nawriye, nawrîye.