Motî:melêye
Èn årtike di Wikipedia.
melêye [f.n.] pemî. Coûtchî so m' vinte, a l' ombe d' ene melêye, dji leye hossî m' sondje (M. Hicter). A l' intrêye d' ene tchabote d' ene melêye, on cradjolé oujhea atchôke si tiesse (L. Demarche). Sol melêye ki boute, li måvi s' kipagntêye di sôlantès tchansons (M. Dessauroux). F. pommier. >> såvadje melêye: pemî ki vént dins les bwès.
Disfondowes: mèlêye, mèlée, mèlîe, malée.
Etimolodjeye: latén malus (peme). Coinrece Payis d' Lidje.