Motî:diele 1
Èn årtike di Wikipedia.
diele 1 [f.n.]
1. blancåsse årzeye k' on s' sierveut et po fé les meurs e stramé, des brikes refractaires, et des pavés. C' est on meur plaké avou del diele. On maxhive del diele avou del fouwaye po fé des hotchets. F. glaise. >> fosse a l' diele: la k' on l' saetche. F. glaisière. >> del diele !: cruyaedje des martchands d' diele ki rôlént les viyaedjes. >> evoyî al diele: evoyî å diale. On dit eto: al cole, al djote F. envoyer paître.
2. cwåré pavé k' on meteut po wårni les tchminêyes.
Etimolodjeye: erî-rfwait gayel "dergila" (minme sinse).
| dierleus, dierleuse [addj., purade padvant] avou del diele divins, tot djåzant d' ene tere. On dierleus terén. F. argileux.
| dierlisse [addj., purade padvant] dierleus, et k' on voet evi a cåze di ça.F. glaiseux.
Parintêye :
Omonimeye :
- diele (f.n., ronde plake sol pea)