Wörlitzi park

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A wörlitzi park, a dessau–wörlitzi kertbirodalom része, az Elba egyik mellékága mentén helyezkedik el 112,5 hektárnyi területen, közvetlenül Wörlitz német város szomszédságában.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Részei 3 Forrás 4 Irodalom 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Története

A park létrehozója III. Lipót Frigyes Ferenc anhalt–dessaui herceg volt, a felvilágosodás eszményeinek híve. Az építkezés 1769 és 1773 között tartott, a bővítési munkák 1813-ig tartottak. Ez volt Németországban az első és legnagyobb angol stílusú park. Ugyanakkor a park egyik funkciója az építészeti, kertépítészeti és mezőgazdasági képzés volt. A herceg szándékai szerint a kert kialakításánál a következő szempontokat kellett figyelembe venni:

• az alattvalók képzése kötelesség,
• a középpontba az embert kell állítani,
• a lenyűgözésen túl gyakorlati haszna is legyen.

Ennek megfelelően akkoriban a park, az összes épület és a kastély együtt bárki számára megtekinthető volt, a Szürke Ház és a Rózsasziget kivételével, amelyek a herceg feleségének, Lujza brandenburg–schwedti hercegnőnek szolgáltak pihenőhelyül.

A park építményeit döntő részben Friedrich Wilhelm von Erdmannsdorff (1736–1800) építész tervezte. A kert kialakítása Johann Friedrich Eyserbeck udvari kertész műve.

[szerkesztés] Részei

A parkot majdnem kizárólag természetes elemek határolják. Északon egy töltés választja el az Elbától. Ugyanakkor sétaútként is használható, és magasított pontjából jó rálátás nyílik a kastélyra.

A kastély az egyik legkorábbi Anglián kívüli klasszicista épület. Friedrich Wilhelm von Erdmannsdorff 1769 és 1773 között építette a friss házas hercegi pár számára. A főépületben a belső udvar körül helyezkedik el az előcsarnok, tíz szoba és két terem. A kastély mellett 1770 és 1772 között készült el a konyha és gazdasági épület. Ma a konyhaépületben étterem található. A kastélyt és a konyhaépületet földalatti folyosó köti össze.

A konyhával szemben található a Szürke ház. Mivel a park és a kastély a megépítésétől kezdve látogatható volt, a hercegnő a szürke házat tartotta fenn magánterületként.

A kastélykert keleti végén található a zsinagóga. Az 1789–1790-ben épült zsidó imaház Lipót herceg toleráns politikáját fejezte ki. Mintául a római Vesta-tamplom szolgált. A zsinagóga alatt egy rituális fürdő található. Az épület belső berendezését 1938-ban a kristályéjszakán elpusztították, maga az építmény az akkori kertigazgató, Hans Hallervorden erélyes fellépésének köszönhetően megmaradt, noha ez az igazgató állásába került. A zsinagóga belsejében az anhalti zsidóság történeté bemutató kiállítás kapott helyet.

A 12. század végén román stílusban épült templomot 1804 és 1809 között neogótikus stílusban átépítették. A 66 méter magas toronyból gyönyörű kilátás nyílik a parkra és a környező tájra.

A Neumark-kert az egyik hajdani híres főkertész, Johann Christian Neumark nevét viseli. Itt található az élet tévútjeit jelképzető labirintus, a Rousseau-sziget és a Rózsák szigete.

A Schoch-kert a másik híres főkertész, Johann Leopold Ludwig Schoch emlékére kapta a nevét. Többek között itt van a gótikus ház és a fehér híd.

A gótikus ház 1773–1813 között Erdmannsdorff és Georg Christoph Hesekiel tervei alapján épült. Mintául az angol Strawberry Hill szolgált, amelyet Lipót herceg utazásai során látott. A ház különlegessége a két eltérő homlokzat. Az egyik egy velencei templomot formáz (Madonna del Orto im Sestiere Cannaregio), a másik Tudor-stílusú. Mindkét homlokzat jól látható a park különböző kilátóhelyeiről, így a látogatónak az a benyomása támad, mintha két különböző épületet látna. Az emeleten volt a herceg lakása és múzeuma. A földszintet különböző módon hasznosították, egy ideig Schoch lakott benne.

A romantikus rész, más néven sziklás rész az 1780-as és 1790-es években keletkezett. Kis, alagútszerű folyosók vezetnek az egymástól elkülönített helyszínekhez (a remeték imahelye és lakhelye, elíziumi mezők, a Lujza-szikla, a Vénusz-templom alatti barlang). A folyosók annyira zegzugosak, hogy nem lehet a végüket látni, amely mintha a bizonytalan sötétségbe veszne.

Az 1794 és 1798 között elkészített Lujza-szikla a Vénusz-templom alatt húzódó barlangrendszerbe ágyazódik. A sziklára egy középkori formájú szoba épült, amelybe egy rejtett ajtón át lehet bejutni.

A mai Vénusz-tempom 1794 és 1797 között épült, előtte egy faépület állt ugyanezen a helyen. A dórikus monopterosz középpontjában a Medici Vénusz alakja áll. A templom alatti barlang a padlózat színes üvegén át kapja a világítást.

A park legújabb része az 1790-es években az Elba mentén, a keleti részen készült. Mivel ez a rész nagyméretű mezőgazdasági területeket foglal magába, az új épületek sokkal nagyvonalúbbak, mint a régebbi parkrészben. A legtöbb épület olyan műemlékeket idéz, amelyeket a herceg tanukmányútjai során látott.

A Pantheon a római Pantheon mintájára épült 1795-ben, Erdmannsdorff tervei alapján. Egy kanyargós járat vezet le az alagsorba, ahol Anubiszt, Oziriszt és Harpokratészt ábrázoló domborművek láthatóak, valamint egy Ízisz-szobor, Fried­rich Wilhelm Eugen Doell (1750–1816) alkotásai. A földszinten Apollón és a kilenc múzsa szobra helyezkedik el; ezeket az antik szobrokat Itáliából hozatták. Az emeleten korábban a herceg antik gyűjteménye kapott helyet.

A sziklasziget III. Lipót herceg tervei alapján készült 1788 és 1794 között, a herceg nápolyi és szicilíai utazására emlékeztetve. A mesterséges szigeten szirtek és barlangok találhatóak, valamint az Éj temploma, egy kolumbárium, egy amfiteátrum, a Hamilton-villa, és az egésznek a csúcspontja egy mesterséges tűzhányó. A herceg kerti ünnepélyein a vulkán tüzet okádott. 2005-ben illetve 2006-ban újra előadtak egy vulkánkitörést.

A Hamilton-villa a sziklaszigeten, a mesterséges tűzhányó lábánál helyezkedik el. A herceg ezt annak a barátságnak a tiszteletére emelte, amely az angol geológushoz, Sir William Hamiltonhoz fűzte. (Ő volt a herceg vendéglátója a nápolyi és szicíliai utazás során). A háromszobás villa Hamilton lakóházának mintájára épült.

A park délnyugati részén egy mesterséges rom áll, egy boltíves térben Egeria nimfa szobrával. Ennek a mintája Rómában, a Via Appián áll, a Porta Capena közelében.

Összesen 17 híd található a parkban, mindegyik más-más stílusban és más jelentéssel.

[szerkesztés] Forrás

• Ez a szócikk a(z) Wörlitzer Park című Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.

[szerkesztés] Irodalom

• Frank-Andreas Bechtoldt/Thomas Weiss (Hrsg.): Weltbild Wörlitz. Entwurf einer Kulturlandschaft. Hatje, Ostfildern 1996, ISBN 3-86107-009-X (Katalog der gleichnamigen Ausstellung im Deutschen Architektur-Museum, Frankfurt am Main vom 22. März bis 2. Juni 1996)
• Carl August Boettiger: Reise nach Wörlitz 1797. Herausgegeben und erläutert von Erhard Hirsch. Deutscher Kunstverlag, München 2000, ISBN 3-422-03078-6.
• Marie-Luise Harksen: Stadt, Schloss und Park Wörlitz. Die Kunstdenkmale des Landes Anhalt, 2. Band 2. Teil. August Hopfer Verlag, Burg bei Magdeburg, 1939. Reprint als Band 31 der Kunstdenkmalinventare des Landes Sachsen-Anhalt. Fliegenkopf Verlag, Halle 1997, ISBN 3-910147-82-8.
• Roland Krawulsky: Dessau-Wörlitz. Führer durch das Gartenreich, 4. Auflage, edition RK, Dessau 2006, ISBN 3-934388-04-3
• August von Rode: Beschreibung des Fürstlichen Anhalt-Dessauischen Landhauses und Englischen Gartens zu Wörlitz. 3. Auflage Dessau: Heinrich Tänzer (1814) Reprint: Kettmann-Verlag, Wörlitz 1996, ISBN 3-930696-02-9.
• Anna Steins: Geist und Gefühl. Der Wörlitzer Park zwischen Aufklärung und Empfindsamkeit. Ein literarischer Reisebegleiter. VDG, Weimar 1998, ISBN 3-932124-34-0

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Dessau-Wörlitz Kulturális Alapítvány
• A park honlapja