Vukovics Sebő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Vukovics Sebő (Fiume, 1811. - London, 1872. november 19.) politikus, a Szemere-kormány igazságügymisztere.

[szerkesztés] Életpályája

Apja, Vukovics Sebő (Sava Vuković), előkelő szerb polgár volt. Az ifjú Vukovics a magyar nyelvet csak serdülő korában tanulta meg. Közpályáját Temes vármegyében kezdte, mint aljegyző. Ugyanezen vármegyében később szolgabiró, azután alispán lett. Mint fiatal vármegyei hivatalnokot kiskövetül küldték Pozsonyba, ahol az országgyűlési ifjuság tárgyalásain jó nevet szerzett alapos felkészültségével és szónoki tehetségével. Amikor vármegyéjébe visszatért, ott már jelentkeztek a nemzetiségi zavarok. A magyar kormány az erős kezű Vukovicsra bízta a feszültségek elsimítását. 1849. május 2-án a Szemere Bertalan elnöklete alatt létrejött minisztériumban az igazságügyi tárcát kapta. Itt a törvényszékek rendezése körül szerzett nagy érdemeket. A világosi fegyverletétel után először a Lónyay, majd a Vladár-családnál rejtőzködött. Később emigrált és Londonban halt meg.

[szerkesztés] Emlékiratai

Emlékiratait a Vladár-családnál kezdte írni és emigrációban, Londonban fejezte be, 1858-ban. Ezeket Besenyei Ferenc országgyűlési képviselő 1894-ben Budapesten kiadatta.

[szerkesztés] Forrás

• Vukovics Sebő a Magyar Életrajzi Lexikonban
• A Pallas Nagy Lexikona