Vitorláshal
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Pterophyllum scalare Lichtenstein, 1823 |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A vitorláshal (Pterophyllum scalare) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a Cichlidae családjába tartozó faj. rendkívül méltóságteljes a mozgása, emiatt gyakran nevezik az akváriumok királyának. Kedveli a növényekkel sűrűn beültetett akváriumokat, ahol lapított testük révén beleolvadnak a növényzetbe. Mozgásuk lassú, szeretnek egy helyben lebegni. Ne tartsunk vitorláshalakat kicsi halakkal, a guppi és neonhalméretű halakat az idősebb példányok rövid idő alatt levadásszák. Ha fiatalon kerülnek az akváriumba, van rá esély, hogy még a nagyobb neohalakat is elfogadják, de később kizárólag táplálékként tekintenek rájuk. Nagy akváriumba, közepes, vagy nagy halak mellé valók. Kedvelik a kissé savanyú vizet.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Az eredeti élőhelye Dél-Amerikában található, Amazonas és mellékfolyói, de az egyik legkedveltebb akváriumi hal is. A vadon élő változat zöldesbarna színű, testén sötét hosszanti keresztcsíkokkal. Bár rengeteg színváltozata létezik, a természetes forma a legkedveltebb. Eredeti élőhelyén is dús növények között vadászik, fogságban is tartsuk sűrű növények között.
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 12-15 centiméter. Alapszíne ezüstös, függőleges fekete csíkokkal, de ma már kitenyésztettek egyszínű és megnyúlt uszonyú változatokat is. Leggyakoribb színváltozatok: fehér, szürke füstös, fekete, márványmintás, tarka, arany.
[szerkesztés] Életmód
Rendkívűl békés állat. Viszonylag könnyen tartható. Tápláléka tubifex, valamint a vörös szúnyoglárva, de növényi eleséget is szívesen elfogyaszt, hisz mindenevő. Élettartamuk akár 10 év is lehet, ezalatt tekintélyes méretűre nőnek. Nagy akváriumban tartsuk őket (legalább 80-100 liter). Nyugodt halak mellé kitűnő díszhalak. Tarthatjuk rokon fajokkal, például diszkoszhalakkal, gurámikkal, vagy kevésbé élénk díszmárnákkal, harcsákkal, bölcsőszájú halakkal vagy nagyobb testű pontylazacokkal. A játékos, gyors úszású halak a kifejlett vitorláshalakat kifejezetten zavarják. Ritkán betegszenek meg, de ha diszkoszhalakkal tartjuk, megkaphatják a diszkoszokat tizedelő bakteriális betegségeket, mivel ezekre érzékenyek.
[szerkesztés] Szaporodás
A nemek megállapítása még a gyakorlott akvarista számára is nehéz. A kifejlett hímek agresszívek lehetnek az ivarérett egyedek fejrészén apró púp látható, a nőstények hasrésze az ívási időszakban megduzzad. Ha megfelelően nagy akváriumban tartják, a vitorláshal a társas medencében is párokat alkot és ívik. A nőstény körülbelül 3-400 ikrát rak, amit a hím megtermékenyít, majd felváltva őrzik őket. Az átlátszó ikrákat legtöbbször széles levelű növények fonákjára,lapos kövekre, vagy az akvárium üvegére helyezik. Az ivadék nevelése nehéz, sokszor még kikelés előtt féltésből maguk a szülők falják fel őket. Az ikrák hajlamosak a penészedésre. Sikeres szaporításukhoz külön medencére és nyugalomra van szükségük. Az ivadéknevelési időszakban a szülők megkergethetik az akvárium többi lakóját. Az utódok a kikelés utáni néhány napban úszásképtelenek, szüleik védelmére vannak utalva, az üvegre vagy a növényre ragaszkodva csimpaszkodnak. Nagyon apró eleséggel nevelhetjük fel őket. Tenyésztésük szakértőknek való, bár tapasztaltabb akvaristák sikerrel járhatnak. Fátyolfarkú vitorláshalat úgy neveljünk, hogy csak az egyik szülő legyen fátyolos, mert ha mindkettő az, akkor az ivadék gyakran fejletlen és úszócsökevényes lesz.
