Vagyonjegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

[szerkesztés] Fogalma

A vagyonjegy fogalmát a 94/1988. (XII. 22.) MT rendelet határozza meg. Az egyes jogi személyek vállalata vagy leányvállalata, valamint a gazdasági társaság a gazdálkodáshoz szükséges saját pénzeszközeinek bővítése, a hosszútávú vagyoni érdekeltség megteremtése érdekében – ellenérték fejében – vagyonjegyet bocsáthat ki. A vele munkaviszonyban álló dolgozója számára ingyenesen megszerezhető vagyonjegyet is kibocsáthat. Vagyonjegy csak 1993. május 15. napjáig volt kibocsátható.

A vagyonjegy bemutatóra vagy névre szóló értékpapír, de az ingyenes vagyonjegy csak névre szóló lehet. A vagyonjegyben a kibocsátó arra kötelezi magát, hogy az ott megjelölt pénzösszeg (névérték) után a vagyonjegy birtokosának – a kibocsátó által elért nyereség mértékétől függően – évente osztalékot fizet.

A vagyonjegy kibocsátásának feltételeit a kibocsátó vezetése által jóváhagyott szabályzatban kell rögzíteni.

[szerkesztés] Vagyonjegy tartalmi, alaki kellékei, előállítása

A vagyonjegyen fel kell tüntetni:

a) a kibocsátó és képviselőjének megnevezését;

b) a vagyonjegy névértékét és sorszámát;

c) a kibocsátás időpontját;

d) az osztalék kiszámításának módját, illetve az osztalék mértékét;

e) a vagyonjegy kiállításának helyét és időpontját;

f) a kibocsátó képviselőjének aláírását;

g) a vagyonjegy megvásárlására jogosultak körét, ha a szabályzat ezt korlátozta;

h) az átruházás esetleges kizárását, korlátozását;

i) a tulajdonos nevét, ha a vagyonjegy névre szól.

Az ingyenes vagyonjegyen ezen kívül fel kell tüntetni, hogy az csak névreszóló lehet, valamint, hogy a dolgozó halála vagy nyugdíjazása esetén a kibocsátót vételi jog illeti meg.

Az az értékpapír, amelyből a megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem vagyonjegy.

A vagyonjegy – ellentétben sok más értékpapírral – csak nyomdai úton állítható elő.