Vörös Khmer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Vörös Khmer (franciául: Khmers rouges, angolul: Red Khmer) azoknak a kambodzsai kommunista csapatoknak a neve, melyeket Pol Pot vezetett. A khmerek egyben Kambodzsa domináns etnikai csoportja is.

A vörös khmerek megjelenése a Kambodzsai Kommunista Párt 1960-as megszületéséhez köthető. A párt főtitkára 1963-ban Pol Pot lett. Nemsokára parasztfelkeléseket kezdett szervezni Szihanuk király rendszere ellen, 1968-tól pedig a Kambodzsai Forradalmi Hadsereg polgárháborúban küzdött a kormány csapatai ellen. Észak-Vietnam kommunistái természetesen támogatták Pol Potot, így a Forradalmi Hadsereg bekapcsolódott a vietnami háborúba is. Az amerikai csapatok őket is támadták. 1975-ben, Saigon elestével, eldőlt Kambodzsa sorsa is, nemsokára a vörös khmerek hatalomra jutottak.

Eredetük ellenére a vörös khmerek ideológiája nagyon nehezen határozható meg, se nem maoisták, se nem marxista–leninisták. Négyéves uralmuk alatt két fő céljuk volt: egyrészt, hogy a khmer etnikum vélt felsőbbrendűségét intézményesítsék az országban; másrészt, hogy alávessék Kambodzsát és Kambodzsa népeit korlátlan uralmuknak. E célok megvalósítása során 200 000 nem khmer etnikumú kambodzsait mészároltak le, miközben a gazdaság, melyet teljesen az állam alá rendeltek, összeomlott. Összesen legalább egymillió ember haláláért felelős a vörös khmerek uralma.

1979-ben uralmukat megdöntötték a megszálló vietnami csapatok, akik egy új kommunista rendszert vezettek be. Pol Pot vidékre menekült, ahonnan folytatta gerillaháborúját a következő kambodzsai kormányok ellen. A vörös khmerek azonban egyre inkább elszigetelődtek, ahogy a kambodzsai kormányok hatalma megszilárdult. Számuk teljesen elenyészővé vált, amikor sok csapat élt az 1995-ben ajánlott amnesztiával. 1999-ben az utolsó vörös khmerek is megadták magukat.