Váradi Regestrum
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Váradi Regestrum (latinul Regestrum Varadiense) 13. századi magyar nyelvemlék (szórványemlék), helyneveink és személyneveink történetének fontos forrása. Legalább részben Anianus (Ányos mester) nagyváradi kanonok és káptalani jegyző munkája.
A nagyváradi székeskáptalan latin nyelvű, 1208 és 1235 közt készült jegyzőkönyve a váradi székesegyházban Szent László sírja előtt történt istenítéletekről és a káptalan előtt bevallott jogügyletekről 43 magyar vármegye 711 helynevét és 2500 személy nevét említi.
A jogügyletek szerződésekkel, végrendeletekkel és más ügyekkel, például büntetőügyekkel (lopás, gyújtogatás) vagy szolgafelszabadítással kapcsolatosak, főleg Várad tágabb környezetéből, de olykor távolabbi vidékekről.
Az eredeti jegyzőkönyv nem maradt fenn, bár a káptalan okmánytárában 1300 körül pusztító tüzet túlélte. Levelei széthullottak és összekeveredtek, mielőtt 1550-ben Martinuzzi György váradi püspök kinyomtatta őket.
Rendkívül gazdag és máig csak részben feldolgozott magyar nyelvtörténeti forrás. „Valójában e nyelvemlék olyen monográfiát igényelne, amely a benne előforduló összes magyar szó komplex bemutatására vállalkozna. De ez a szókincs olyan hatalmas, hogy egy kutatónak akár több évtizedre szóló feladatot is adhat” – írta róla 1998-ban Juhász Dezső. [1]
Sok olyan helynév található benne, amely először és utoljára csak itt fordul elő. Feldolgozását megnehezítik az első nyomtatott kiadás gyakori sajtóhibái.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Váradi Regestrum – Budapest, 1898.
- K. Fábián Ilona: A Váradi Regestrum helynevei (Szegedi Középkorász Műhely, 1997)