Ugandai-tanzániai háború
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Ugandai-tanzániai háború | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||
| Harcoló felek | |||||||
 Uganda  Líbia |
 Tanzánia Ugandai Nemzeti Felszabadítási Hadsereg |
||||||
| Parancsnokok | |||||||
| Idi Amin, Moammar Kadhafi | Julius Nyerere | ||||||
| Haderő | |||||||
| 70 000 ugandai, 3000 líbiai katona | 100 000 tanzániai katona, 6000 ugandai felkelő | ||||||
Az ugandai-tanzániai háború (Ugandában gyakran „Felszabadító háború” néven emlegetik) egy fegyveres konfliktus volt Uganda és Tanzánia között 1978-1979-ben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
Az Uganda és Tanzánia közötti kapcsolatok már a háború előtt évekkel nagyon feszültek voltak. Miután 1971-ben Idi Amin egy katonai puccsban magához ragadta a hatalmas, Julius Nyerere tanzániai elnök menedéket ajánlott a megbuktatott ugandai elnöknek, Milton Obote-nak. Hozzá még mintegy 20 000 menekült is csatlakozott (ők Amin megtorlásai elől menekültek). Egy évvel később menekültek egy csoportja sikertelen hadjáratot folytattak Uganda ellen. 1978-ban egy puccskísérlet zajlott le az ugandai fővárosban, Kampalában, ahonnan Idi Amin és családja csak helikopterrel tudott elmenekülni. Eközben súlyos felkelések robbantak ki Dél-Ugandában. Idi Amin felkészült a Tanzánia elleni invázióra, mellyel a belső gazdasági és politikai válságról akarta elterelni az ugandai közvélemény figyelmét.
[szerkesztés] A háború
Nyerere a Tanzániai Népi Védelmi Erőknél elrendelte a mozgósítást. Néhány hét alatt a 40 000 fős alaphadsereget 100 000 főre duzzasztották (tartalékosok, rendőrök mozgósításával). A tanzániai hadsereghez csatlakozott több Amin ellen harcoló ugandai fegyveres csoport, akik Ugandai Népi Felszabadítási Hadsereg (UNLA) néven egyesültek. A tanzániai hadsereg szovjet Katyusa rakétavetőkkel lőni kezdte az ugandai csapatok állásait, akik visszavonultak. Az ugandai hadsereget a líbiai vezető, Moammer Kadhafi támogatta, aki 2500 katonát, valamint jelentős hadi felszerelést küldött Amin támogatására. A líbiai hadsereg egységei hamarosan harcolni kényszerültek a tanzániai hadsereggel, mert a visszavonuló ugandai egységek a meglévő teherautókat a megszerzett és rablott értéktárgyak kimenekítésére használták.A tanzániai egységek Kampala irányába nyomultak előre, de meg kellett állniuk egy csatornánál, Lukaya közelében. Végül kemény harcok árán a tanzániai egységeknek sikerült áttörniük a csatornán valamint a líbiai védelmen. A tanzániai és az UNLA erők a Lukaya csata után kevés ellenállással találkoztak. Első rohammal bevették az Entebbe-i repülőteret, majd 1979. április 10-én elfoglalták a fővárost, Kampalát. A líbiai és ugandai egységek kevés ellenállást tanúsítottak, és a tanzániai katonák számára a legnagyobb problémát a harcban a megfelelő térképek hiánya jelentette a városról. Amin először Líbiába, majd Szaúd-Arábiába menekült. Az ugandai hadsereg ezután letette a fegyvert.
[szerkesztés] Következmények
A tanzániai csapatok még maradtak Ugandában, hogy segítség az országot és az UNLA-t a választások megszervezésében. Amin hatalmának megdöntését követően élénk politikai harc bontakozott ki az elnöki hatalom megszerzéséért.
[szerkesztés] Forrás
- Ez a szócikk a(z) Ugandan-Tanzanian War című Wikipédia-szócikk
