Triglif
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Triglüphosz vagy triglif a dór stílusú párkány frízének metopéit elválasztó, a szélein fél-fél, a közepén két egész, függőleges bemetszéssel tagolt, álló téglalap alakú kőlemez vagy hasáb. Formáját sok kutató az ősi faépítészet gerendavégződéseinek kiképzéséből származtatják. A triglüphoszok elhelyezkedése szoros összefüggésben állt az oszlopok tengelytávolságával: minden oszlop és minden intercolumnium közepe fölé került egy-egy, miáltal közel négyzetes metopémezők keletkeztek. Amikor ezt az elosztási rendszert az épületek sarkain is megtartották, akkor a fríz szélén fél négyzet alakú metopé maradt (semimetopium), amikor saroktriglüphoszt alkalmaztak, akkor pedig a szomszédságában lévő metopé téglalap alakúra nyúlt. A klasszikus megoldás szerint ezt az úgynevezett „triglüphoszkonfliktust" úgy oldották fel, hogy a sarokoszlopok intercolumniumát kisebbre vették a többinél, ezáltal a metopék ritmusa nem bomlott fel, a sarokra pedig triglüphosz kerülhetett.
[szerkesztés] Források
Művészeti lexikon (Akadémiai kiadó, Budapest, 1965)
- Ókorportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap