Toba-tó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Toba-tó | |
|---|---|
 |
|
| Hely | Észak-Szumátra Indonézia |
| Tó típusa | Vulkáni |
| Tszf. magasság | 905 m |
| Elsődleges lefolyások | Asahan folyó |
| Szigetek | Samosir |
| Méretek | |
| Hosszúság | 100 km |
| Szélesség | 30 km |
| Felszíni terület | 1130 km² |
| Legnagyobb mélység | 505 m |
| Víz térfogat | 240 km³ |
A Toba-tó 100 km széles, 30 km hosszú, a legmélyebb pontja 505 m. Az Indonéziai Szumátra-sziget északi részén található. Felszíne 900 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A világ legnagyobb vulkáni eredetű tava.
[szerkesztés] Geológiája
1949-ben a holland Rein van Bemmelen geológus fedezte fel, hogy a tó körül vulkáni eredetű kőzetréteg található, és a tó maga egy vulkáni kráterben fekszik. Későbbi vizsgálatok nagy mennyiségű – e kőzettel azonos – riolithamut mutattak ki innen 3000 km-re Malajziában és Indiában, óceánkutatók pedig tobai hamut találtak az Indiai-óceán fenekén és a Bengáli-öbölben.
[szerkesztés] Toba-katasztrófa elmélet
A Toba-tó helyén 75 000 évvel ezelőtt történt kitörés 2800 köbkilométer anyagot dobott a levegőbe, így ez volt az utóbbi 25 millió év legnagyobb kitörése. Összehasonlításképpen: a Mount St. Helens 1980-as, az emberi történelemben nagynak számító kitörése mindössze 1,2 köbkilométer anyagot hozott a felszínre, amíg az ugyancsak indonéziai Mount Tambora 1815-ös kitörése kb. 80 köbkilométer anyagot lövellt ki és nyár nélküli évet okozott Észak-Amerikában.
A kitörés erejére jellemző, hogy az egész Indiai-szubkontinenst 15 cm vastagon terítette be a vulkáni hamu, de Közép-Indiára egy helyen 6 méteres-, Malajzia egyes részeire 9 méteres hamuréteg rakódott. Továbbá, – a számítások szerint, – a kitöréssel mintegy 10 milliárd tonna kénsav került az atmoszférába, savas esővel mérgezve tovább a környezetet.
A kitörés után a vulkán kalderát formálva roskadt magába, ami vízzel feltöltődve létrehozta a Toba-tavat. A tó közepén található szigetet pedig később, a vulkáni kürtőben megemelkedő, majd megszilárduló magma alakította ki.
Bár az évet nem lehet pontosan meghatározni, az évszakot igen, mert csak a nyári monszun sodorhatta a vulkáni hamut a Dél-kínai-tengerbe. A kitörés talán két hétig tarthatott, majd az ezt követő "vulkáni tél", a Föld átlaghőmérsékletét mintegy 3-3,5°C-kal csökkentette az elkövetkező néhány évben. Délkelet-Ázsiában nagyon kevés állat és növényfaj maradhatott életben, illetve valószínű, hogy a kitörés fajok globális kihalásához vezetett.
Grönlandi jégminták a szerves szénszint jelentős csökkenését mutatják az időszakban. 1998-ban Stanley Ambrose régész azt állította, hogy a kitörés olyan vulkanikus telet okozott, amely néhány ezer főre csökkentette az akkor élt emberek számát. Kijelentéseit mitokondriális DNS-en alapuló bizonyítékokkal támasztotta alá, melyek szerint az emberiség genetikai változatossága sokkal szegényebb, mint a hasonló korú törzsfejlődésen átment más fajoké.
