Thor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A(z) „Thor” lehetséges további jelentéseiről lásd: Thor (Marvel Comics-szereplő).
Thor (Tór) a Skandináv-germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene. Neve feltehetően az ógermán Punra, betű szerint "villámisten" szóból, illetve a középfelnémet Donner (mennydörgés) szóból származik. A finnugor párhuzamok alapján következtethetünk, hogy Thor egykor égisten is volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Bevezető
Thort kalapácsos istenként szokták ábrázolni. Különösen Skandináviában, ezen belül is Norvégiában rendkívül gazdag a Thorral kapcsolatos helynévanyag, kultikus helyekre utaló nyomok és a Thor névvel összefüggő személynévanyag. Határozott nyomok utalnak Thor és a tölgyfakultusz kapcsolatára, ez jelzi, hogy a villámisten egykor kapcsolódott a világfához is. Valószínű, hogy onnan Odin (Odin, az arisztokratikus) fokozatosan kiszorította. A skandináv mitológiában Thor az Ázok közül való isten, Odin (Odin, az arisztokratikus) után a második legjelentősebb. Thor Szif férje, azé az aranyhajú istennőé, aki Ull istennek az anyja. Thornak van egy lánya, Trúd, és két fia, Magni és Módi. Magni-nak az anyja óriás Járnsaxa. Valószínűleg Thor erejét perszonifikálja két fia, akiknek neve is (Magni "erős"; Módi "bátor") jelzi ezt. Thor égi lakhelye a Trúdheim. Magát Thor-t vörös szakállú daliának rajzolják, fegyvere a Mjöllnir nevű harci kalapács. Kecskék vonta szekéren jár. A kalapács a villámisten ősi fegyvere (az óizlandi Mjöllnir szónak etimológiailag rokona az orosz molnyija, "villám"). Eleinte ez kőkalapács (kőbalta) volt, de a Próza-Eddában, amikor a kovács törpék (dvergek) az ázok kincsét kovácsolják, már vaskalapácsról van szó. A mítoszok többnyire harci fejszéről beszélnek (amely visszatér eldobójához, mint a bumeráng), amellyel Thor megöli a Jütunokat. A kalapács éppoly jellegzetes fegyvere Thornak, mint a dárda Odinnak (Odin, az arisztokratikus), a kard Tyrnek (Tyr, a becsületes). Az óriások igyekeznek elrabolni a kalapácsot (vagy elérni azt, hogy Thor a kalapács és az erőt adó öv nélkül menjen el országukba). Az alap közös: a mennydörgést keltő szerszámot kívánják elrabolni a démonok, s ez a motívum megvan a finn és az észt folklórban is. Thor kecskéinek a neve (Tanngniostr és Tanngrisnir) fogcsikorgatást jelent, s egyértelműen utal a vihar jelenségére is, a kecske azonban a vegetációhoz kapcsolódik. A Próza-Eddában a kecskék nemcsak "lóként" szolgálják Thort, hanem a kiapadhatatlan táplálékforrást is jelentik. Thor, ha este nyugovóra tér, megöli, és vacsorára megsüti a kecskéket, majd érintetlenül hagyott csontjaikból új életre támasztja fel őket. Amikor Tjálfi és húga, Röszka, akiknél Thor megszáll, húst vacsorázik, Tjálfi megsérti a tilalmat, és rágni kezdi a csontot. Ettől Thor egyik kecskéje némileg megnyomorodik. Kárpótlásul Tjálfi és húga kénytelen volt Thor szolgálatába szegődni. Tjálfi gyakran szerepel Thor útitársaként, néha helyette Lokit (Loki, az ármányos) látjuk, sőt egy alkalommal Tyr-t (Tyr, a becsületes) is említik.
Thor a skandináv mitológiában elsősorban kultúrhős, vagy Midgárdot (az emberek világát) és Ázgárd (az istenek égi lakhelyét) védelmező dalia, aki az óriások ellen küzd. Ellenfele a világkígyónak, Jörmungandnak. Így tehát egyszerre teljesít hadi funkciókat. Ezáltal megszemélyesíti a felfegyverzett népet, szemben Odinnal (Odin, az arisztokratikus), aki a hivatásos hadak pártfogója.
[szerkesztés] Gejrröd óriás ellen
Gejrröd óriásnak sikerül elfognia a sólyomtoll ruhába öltözött Lokit (Loki, az ármányos) és azt követeli tőle, hogy Loki (Loki, az ármányos) vezesse hozzá Thort kalapács és erőt adó öv nélkül. Thor azonban legyőzi az óriást varázserejű botja és vaskesztyűi segítségével, amelyeket, az erőt adó övvel együtt Vidar isten anyjától, Grid óriásasszonytól kapott. Az erőöv és a varázsbot segítségével Thor szerencsésen átkel a Vimr folyón úgy, hogy az utolsó pillanatban berkenyebokor ágába kapaszkodik. Varázsbotja segítségével meg tudja ülni a varázspadot és közben a paddal, agyonnyomja Gejrröd leányait. Vaskesztyűjével el tudja kapni a felé dobott izzó vasdarabot és megöli Gejrrödöt.
[szerkesztés] Hrungnir óriás ellen
Hrungnir lovaglásban legyőzte Odint (Odin, az arisztokratikus) és most Ázgárdban az ázok előtt, azzal dicsekszik, hogy megöli az isteneket, és magával viszi Freya (Freya, a szépséges) és Szif istennőket. Az istenek kiáltozva hívják Thort ő Tjálfival Hrungnirhez indul Jötunheimbe. Hrungnirral vívott párharcában győz s kalapácsával, szétszabdalja az óriás koponyáját, Tjálfi ledönti lábáról Mokkurkalfit, az agyagóriást, akit a Thor elleni küzdelemre gyúrtak össze. Csakhogy maga Thor is megsebesül a fején, mivel malomkő (fenőkő, tűzkő) találja el, és ezen kívül a megölt Hrungnir lába Thor torkába kerül, és majdnem megfullad. Hrungnir lábát Thor torkából fia, Magni, ez a "három éjszakát élt" dalia emeli ki. A malomkőszilánkot pedig már-már kiveszi Thor koponyájából egy varázslónő, Groa, de munkáját nem fejezi be, mert közben Thortól hallja, hogy férje, Aurvandil hamarosan hazatér. Örömében abbahagyja a mondókáját (Thor Aurvandil-t vállon cipelte ki az óriások földjéről és Aurvandil lefagyott ujját feldobta az égre csillagnak). A malomkődarab így végül Thor koponyájában maradt. Amikor Thor Tjálfi és Loki (Loki, az ármányos) kíséretében Utgard-ba megy az óriásokhoz, s lépten-nyomon rászedi őt Utgard ura, Utgard-Loki (aki találkozásukkor Szkrimir néven mutatkozik be Thornak) valahogy mindig pórul jár. Thor Szkrimir kesztyűjében tölti az éjszakát, de nem képes kioldani Szkrimir tarisznyáját. Thor és útitársai gondolnánk nem állták ki a próbákat: Thor nem tudja fenékig üríteni az itallal teli szarvat, nem képes legyőzni Ellit, a macskát sem sikerül magasba emelnie; Hugi futásban elhagyja Tjálfit, Logi gyorsabban eszik, mint Loki (Loki, az ármányos). A próbatétel végén azonban fény derül rá, hogy Hugi fantom, puszta gondolat, Logi tűz, Elli a vénség, a macska a világkígyó, a szarvban felkínált ital pedig egy egész óceán. Thor ebben és több történetben jámbor lelkű, együgyű dalia, akinek csak ereje hatalmas; együgyűségét részben ellensúlyozza leleményes útitársai, különösen Loki (Loki, az ármányos). Ez az ábrázolás élesen szembeállítja Thort Odinnal (Odin, az arisztokratikus) a Hárbard-énekben.
