Theodórosz Anagnósztész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Theodórosz Anagnósztész, Theodóros Anagnóstés, Theodorus Lector (Kr. u. V. század második fele – Kr. u. 518 után) bizánci görög egyháztörténetíró

A konstantinápolyi Hagia Szophia templomban volt felolvasó (innen ered Anagnósztész, illetve Lector ragadványneve). Feltehetőleg II. Makedoniosz bizánci pátriárkával (495-511) került száműzöttként Kis-Ázsiába, s ott Gangra városában fogott egyháztörténetírói tevékenységbe.

Két, egymáshoz szorosan kapcsolódó s bizonyos tekintetben egységet alkotó (a kereszténység történetét 324-től 518-ig tárgyaló) munkát írt. Az első mű („Historia tripartitia”, Háromrészes történelem) három, Caesariai Euszebiosz históriáját folytató szerző (Szózomenosz, Szókratész Szkholasztikosz, Theodorétosz) szemelvényes kivonatát nyűjtja négy könyvben, amelyek közül az első kettő fennmaradt. Második művének („Historia ecclesiastica”, Egyháztörténet) négy könyvében a 439-518 közötti időszak egyháztörténetét írta meg, gyakran hiteles dokumentumokra és személyes tapasztalataira is támaszkodva. Annak az egyházi pártnak volt híve, amely a khalkédóni zsinat (451) düofizita (Krisztus kettős, isteni és emberi természetét valló) dogmájának szigorú követőiből állt, így elítélte Anasztasziosz császár (491-518) politikáját, mivel ő inkább az ellenpárti monofizitákat pártolta. Egyháztörténetéből mindössze töredékek maradtak fenn. A szerző mindkét munkájának tartalmát reprodukálja egy névtelen VII. századi kivonat.

Theodórosz munkásságának a nyugat-európai irodalomra is hatása volt, Cassiodorus 560 körül „Historia ecclesiastica tripartita” (Háromrészes egyháztörténet) című, széles körben ismert művét az ő nyomdokain haladva írta meg.