Telomer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A telomer (vagy teloméra) a kromoszómát alkotó DNS-szál két végén található rövid, többszörösen ismétlődő szakasz (embernél és emlős állatoknál a TTAGGG kód ismétlődik több ezerszer).

Szerepe kettős:

megakadályozza, hogy a kromoszómavégek összetapadjanak
a sejtosztódás során védi a DNS-t a folyamatos rövidülés káros hatásaitól.

A sejtek minden egyes osztódása során a kromoszómák DNS-láncának vége valamelyest rövidül. Ennek mértéke kb. 100 bázis, oka pedig a DNS másolásáért felelős DNS-polimeráz enzimek működési mechanizmusa. Ha ez "értékes" genetikai anyag hiányát okozza, az a keletkező sejt funkcionalitásának és életképességének csökkenésével jár. Amíg azonban csak a géneket nem tartalmazó teloméra régió rövidül, a DNS nem károsodik. Minél hosszabb tehát a telomer szakasz, annál több osztódásra képes a sejt anélkül, hogy génkészlete sérülne. Az emberi sejtek kb. 50 osztódásra képesek, ezt követően a DNS sérülése már jelentős. Tovább súlyosbítja a helyzetet az, hogy a telomerrel nem rendelkező kromoszómákat semmi sem gátolja meg abban, hogy végeik összekapcsolódjanak, ezzel teljes genetikai káoszt teremtve. E két tényező következménye az, hogy az újonnan keletkezett sejtek életképtelenek és további osztódásra alkalmatlanok lesznek. Ez a biológiai óra szabja meg, hogy egy élőlény milyen hosszan élhet. Ha a telomerek rövidülését megakadályozzuk (ill. visszapótoljuk a hiányzó részt), a sejtek élettartama elméletileg végtelenre nő, a szervezet halhatatlanná válik (legalábbis az öregedésből adódó elhalálozás odázható el).

A telomeráz enzimnek pontosan ilyen hatása van. A sejtosztódást követően újra és újra kiegészíti a csonkolódott telomer szakaszt, ezáltal megakadályozza a sejtek elöregedését. Ez az enzim megtalálható pl. a baktériumokban, mivel ezek osztódással szaporodnak, és ha a telomerek nem lennének helyreállítva, néhány generáció után kipusztulnának. Az ember ivarsejtjei is tartalmaznak telomerázt, ezért képesek korlátlanul osztódni. A testi sejtek is tartalmazzák a termeléséhez szükséges gént, ez azonban inaktív állapotban van. Mivel a daganatos sejtek rendkívül gyorsan osztódnak, számukra is fontos az időzített sejthalál kiiktatása, amit ennek a génnek az aktiválásával tudnak elérni. Ebből következően a jövőbeli daganatellenes szerek egyik potenciális támadási helye éppen a telomeráz termelés. Jelenleg is folynak kutatások ilyen irányban.