Tasakospatkányok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||
 Cratogeomys castanops
|
|||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||
|
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
|
|||||||||||||
A tasakospatkányok (Geomyidae) az emlősök (Mammalia) osztályába, a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó család. 5 nem és 35 faj tartozik a családjába.
A tasakospatkányok nevüket a pofájukon található, kívülről nyíló tasakokról kapták. Állandóan gyűjtenek, óriási készleteket halmoznak fel föld alatti raktáraikban. A hagymás növények és a fák gyökereinek pusztításával hatalmas károkat okoznak.
[szerkesztés] Rendszerezés
A családhoz az alábbi nemek és fajok tartoznak.
- Geomys – 5 faj
- Geomys arenarius
- Kanadai taskos patkány (Geomys bursarius)
- Geomys personatus
- Geomys pinetis
- Geomys tropicalis
- Orthogeomys – 11 faj
- Orthogeomys cavator
- Orthogeomys cherriei
- Orthogeomys cuniculus
- Orthogeomys dariensis
- Nagy taskos patkány (Orthogeomys grandis)
- Orthogeomys heterodus
- Orthogeomys hispidus
- Orthogeomys lanius
- Orthogeomys matagalpae
- Orthogeomys thaeleri
- Orthogeomys underwoodi
- Pappogeomys – 9 faj
- Pappogeomys alcorni
- Buller-taskos patkány (Pappogeomys bulleri)
- Pappogeomys castanops
- Pappogeomys fumosus
- Pappogeomys gymnurus
- Pappogeomys merriami
- Pappogeomys neglectus
- Pappogeomys tylorhinus
- Pappogeomys zinseri
- Thomomys – 9 faj
- Völgyi taskos patkány (Thomomys bottae)
- Thomomys bulbivorus
- Thomomys clusius
- Thomomys idahoensis
- Thomomys mazama
- Hegyi tasakospatkány (Thomomys monticola)
- Thomomys talpoides
- Thomomys townsendii
- Thomomys umbrinus
- Zygogeomys – 1 faj
- Szőröslábú taskos patkány (Zygogeomys trichopus)
[szerkesztés] Tasakos patkányok (Geomys) neme
A tasakospatkányok Észak- és Közép-Amerikában élnek.
Életmódjuk és megjelenésük a földi kutyáéra (Spalax) hasonlít. Testalkatuk a földi életmódhoz alkalmazkodott. Szemük kicsi, fülkagylójuk csökevényes, lábaik rövidek. Mellső lábaikon a karmok életük végéig nőnek, de az ásás közben folyamatosan kopnak. A föld meglazításában speciális, óriásira nőtt szemfogaik is segítenek. Ha elegendő földet halmoztak fel maguk mögött, kitolják a felszínre, a vakondtúrásra hasonlító földkupacot készítve.
Téli álmot alszanak.
[szerkesztés] Forrás
- Brehm: Az állatok világa, hatodik kötet
