Tanár úr kérem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a cikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek.

Karinthy Frigyes (1887-1938) Tanár úr kérem című regényét 1916-ban adták ki először Vértes Marcel rajzaival, Dick Manó könyvkiadó vállalkozó jóvoltából.

A mű egyféle "emlékezés" a gyermekkorra, Karinthy diákéveire.

Több feldolgozás is megjelent az évek során. 1956-ban filmet készített belőle Mamcserov Frigyes. A filmvásznon feltűnt többek között Makláry Zoltán és Gobbi Hilda is.[1]

Az 1990-es években megjelent egy hangkazetta Tanár úr kérem címmel, Garas Dezső előadásában. CD formájában is napvilágot látott a mű, Karinthy és más írások címmel. Ez esetben Rudolf Péter tomácsolja Karinthy regényét.[2]

A Tanár úr kérem ma is gyakran látható a Karinthy Színházban.

Karinthy jól sikerült regénye kisebb történeteket vonultat fel. Melyeket csupán az köt össze, hogy a gyerekekről szólnak. A bevezetésben az író a valóság és a képzelet rendjét megfordítva meséli, hogy egyik reggel késve és lihegve érkezik meg az iskolába. Csendesen leül az utolsó padban az üres helyre. Szerencséje van, mert a tanár csak legyint egyet, azt hiszi, hogy ő az, aki öt perce kikéredzkedett. Karinthy örömmel érzékeli, hogy itt van újra a valóságos életben. Az éjszaka ugyanis azt álmodta, hogy már nem tizenhat éves, nem jár iskolába, hanem felnőtt. Huszonhét évesen ült egy kávéházban, író lett, és már sok könyve megjelent, de nem érezte jól magát. A reggel hétkor című fejezetben Bauer nagyon nehezen ébred reggel. Még félálomban a következő gondolatok suhannak át az agyán. Mákossy tanár úrnál felel földrajzból. A tanár Dánia fővárosát kérdezi tőle, de nem tud válaszolni. Majd az hogy ő egy híres hadvezér, akinek el kell foglalnia Dániát. Most ő felelteti a tanár urat, aki nem tudja megmondani Dánia fővárosát, pedig az Budapest, mert hozzácsatolták Magyarországhoz. Álmából Erzsi a szobalány riasztja fel azzal, hogy nycolc óra és elkésett az iskolából. Az elkéstem című részben Bauer reggel késésben rohan az iskolába, és útközben próbálja végiggondolni, hogy mi várható aznap. Az első óra mennyiségtan, ahol Frőhlich tanár úr valószínűleg feleltetni fog. Hősünk a mennyiségtan dolgozatot nem készítette el. Elég rosszak tehát a kilátások. Sietve rohan be az iskolába, ahol már becsengettek. Lesütött fejjel ül be a padba, és ami még szörnyűbb felelés következik… Az eladom a könyvem egy különös üzletről szól. Bauer aznap iskola előtt a Múzeum körúti antikváriumba megy, hogy eladja a tavalyi természetrajz könyvét. A könyv azonban lényegesen meg van kopva, és hősünk ki is dekorálta, különböző rajzokat, karikatúrákat készített bele. A könyvárus végül negyven fillért ígér érte, ami még mozira sem elég. Bauer hirtelen jött ötlettől vezérelve előkapja a vadonatúj Stilisztika könyvét, amire aznap is szüksége van, és eladja. Szomorúan távozik a boltból, és elhatározza, hogy másnap visszaveszi a Stilisztikát. A jó tanuló felel leírja, hogy milyen egy jó felelet. A tanár hosszas naplólapozgatás után végül Steinmannt, az osztály legjobb tanulóját hívja ki felelni. Egy érdekes matematikai feladatot kell megoldania egy csonka gúlával kapcsolatban. A jó tanuló mindent tud, és felelete rövid, meggyőző. A rossz tanuló felel egy tipikus rossz feleletet mutat be. A rossz tanuló útközben ismételgeti magában az aznapi leckét. Egy másodfokú egyenletet kell megoldania, de nem boldogul vele. Lassan ír a táblára, hogy ezzel is időt nyerjen, de semmi sem segít. Végül a tanár kihív egy újabb tanulót felelni. A rossz tanuló megszégyenülten áll, végül a kudarc után a helyére kullog, és eldönti, hogy gimnázium helyett inkább katonai pályára lép. A magyar dolgozat című fejezetben megismerünk két dolgozatot Petőfi és a líra címmel. A röhög az egész osztály címe magáért beszél, nevetéssel van tele az egész fejezet. A tanulók cédulákat ragasztgatnak egymás hátára, ijesztgetik egymást. Kísérletezem: Bauer Heron-labdát akar csinálni. Ám csak a kishúgát, Micit találja otthon, aki gúnyosan nevet a sikertelen kísérleteken. Ő azonban nem búslakodik, hanem Galileihez hasonlítja magát, akit szintén nem értett meg a kora, pedig mégis mozgott a Föld. Magyarázom a bizonyítványom. Bauer kétségbeesetten próbálja megmagyarázni szüleinek a félévi bizonyítványában szereplő rossz jegyeket, és még az óriási füllentésektől sem riad vissza. Az a fő érve, hogy ez csak egy ideiglenes bizonyítvány, az igazit csak később fogja. A történelemtanár elvesztette a noteszt, amiben az ő igazi (jeles) osztályzatai voltak. Frőhlich, az algebratanár pedig egyszerűen pikkel rá, és mindig rosszabbat ad, mint amit érdemel. Végül pedig Bauer megkéri édesapját, hogy írja alá ezt az ideiglenes bizonyítványt, és egy darabig ne menjen be az iskolába, mert nincsen kapu. A lányok, egy kamaszfiú, Bauer szemével láthatjuk őket. A lányok olyan furcsák, sugdolóznak és nevetgélnek a fiúk háta mögött. Valamit tudnak, amit a fiúk nem, és egészen másfajta dolgok érdeklik őket. Mindenki úgy bánik velük, mintha kiváltságosok lennének. Át kell nekik adni a buszon a helyet, udvariasan kell bánni velük. Hősünk érzi, hogy itt valami titok lappang. De mi az? Naplóm: Egy tizenhat éves fiú esetlen naplója, amelyben megpróbálja néhány szóban megörökíteni élete akkor fontosnak látszó, ám valójában jelentéktelen eseményeit: például azt, hogy miként sikerült elbliccelni a kötelező iskolai ünnepélyt, hogyan puskázott, és mi volt az aznapi ebéd, milyen darabot adtak a moziban.