Taijiquan
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A taijiquan (太極拳, tàijíquán, gyakran tai chi chuan, magyarosan tajcsicsüan) a kínai harcművészetek belső (內家, nèijiā, nejcsia) csoportjába tartozó harcművészeti ág, mivel a külsőkkel (外家, wàijiā, vajcsia) ellentétben nem az izomerő, hanem a belső erő fejlesztésén van a hangsúly.
Ez a technikát is jelenti, de elsősorban a qi (chi) energiának felhasználását. Mivel a taijiquan kifinomult, a teljes testet megmozgató és harmóniára vezető mozgások rendszere, jótékony hatással van testre és lélekre egyaránt, azaz általában véve az egészségre. Vannak stílusirányzatok, melyben a test és a lélek egészsége a cél (pl. taoista tajcsi) és vannak olyanok, ahol ugyan ez is cél, azonban eszközként is kezelik. Ezek azok az irányzatok, amelyekben a taijiquan hatékony harci (önvédelmi) eszközként is megjelenik (a legtöbb irányzat ilyen). Alapvetően mégis mindegyik az erős (egészséges) életben maradást veszi alapul, amely minden lelki fejlődésnek az alapja (és a harci képességé is). A testi és lelki hatásain túl a tai chi egy szellemi út, a taoista tanítások segítségével és a mozgásban végzett meditáció segítségével lehet fejlődni általa.
A taijiquant lehet harci alkalmazások nélkül is tanulni, "csupán" az egészségmegőrzés érdekében. Vagy a lélekre gyakorolt hatásai miatt, az energiákkal való munkán keresztül. Vagy a mozgásban végzett meditáció és a taoista elméletek (öt elem tana, i ching stb.) a szellemi út megismerése miatt. De mivel a gyakorló a taijiquan révén mindhárom szinten fejlődhet, a test, lélek és szellem gyakorlatainak elsajátításával a teljesség harmóniájához juthat. Minden életkorban művelhető, nem igényel különösebb alkati vagy életkori meglétet. Utóbbi azért is fontos, mert egyéb külső harcművészetekhez vagy küzdősportokhoz képest a taijiquant valóban életfogytiglan lehet gyakorolni. És míg a küzdősportokban egymás legyőzése a cél, a itt a test lélek és szellem harmóniájának megteremtése által önmagunk fejlődése.
[szerkesztés] Stílusai
A taijiquannek öt főbb ága alakult ki, nevüket azokról a kínai családokról kapták, ahonnan hagyományosan származtatják őket:
- Chen-stílus (陳氏, Chén shì, Csen si)
- Yang-stílus (楊氏, Yáng shì, Jang si)
- Wu- vagy Wu–Hao-stílus, Wu Yuxiangtól (Vu Jü-hsziang) eredeztetve (武氏, Wǔ shì, Vu si)
- Wu-stílus, Wu Quanyuótól és Wu Jianquantől (Vu Csüan-jo és Vu Csien-csüan) eredeztetve (吳氏, Wú shì, Vu si)
- Sun-stílus (孫氏, Sūn shì, Szun si)
