Sztratón (filozófus)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Sztratón, Stratón (Lampszakosz, Kr. e. 340 és 330 között – ?, Kr. e. 270 és 267 között) görög filozófus
A peripatetikus filozófia híve volt, mestere, Theophrasztosz halála után ő lett a Lükeion vezetője. Elméletei az arisztotelizmusban kezdettől fogna meglévő empirikus tendenciákat erősítették fel. Késő ókori források szerint kb. 50 művet írt, de ezekből alig néhány töredék maradt ránk. Elutasította nemcsak a természeti dolgok menetébe történő isteni beavatkozást („Peri Theón", Az istenekről), hanem az arisztotelészi első mozgatót és az ötödik, az égbolt anyagát alkotó elem létezését is („Peri tu uranu", Az égboltról). Feltehetően elutasította a formai princípiumok szerepének fontosságát is. Ebben és sok más egyéb nézetében az atomisták felfogásához állt közel, de velük szemben fenntartotta az anyag végtelen oszthatóságát. A lélek nem formája a testnek, és természettől független intellektus nem létezik, hanem minden lekifolyamatnak és tevékenységnek egységes pneumatikus hordozója, alapja van („Peri tu pneumatosz", A lélekről; „Peri aisztheósz", Az érzékelésről; „Peri opszeósz", A látásról). Sztratón szerint az érzékleteket, amelyek a külső tárgyakból történő kiáramlások révén keletkeznek, ez a pneuma vezeti a központi lélekrészhez.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
- Filozófiai kislexikon
)