Sztehlo Gábor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Sztehlo Gábor (Budapest, 1909. szeptember 25. – Interlaken der Oberhasli, Svájc, 1974. május 28.) evangélikus lelkész.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Miután 1931-ben Sopronban elvégezte az evangélikus teológiát, Finnországban volt ösztöndíjas. 1932-ben szentelték lelkésszé, 1933-1935 között a hatvani gyülekezetben szolgált. (Az újhatvani evangélikus templom falán domborműves emléktáblával tisztelték meg.) 1935-1942 között Nagytarcsán volt lelkész. A finn minta alapján 1937-ben megkezdte a népfőiskola szervezését, amelyet aztán 1938-ban alapítottak meg.
1944 márciusától kezdve Raffay Sándor püspök megbízásából elkezdte a zsidó gyermekek szervezett mentését. 1944 karácsonyáig 32 otthonban szervezte meg a gyermekek elhelyezését és ellátását a svájci Vöröskereszt támogatásával. Ezért a tevékenységéért kapta meg 1972-ben a Világ Igaza címet.
1945 tavaszán a Weiss Manfréd által felajánlott területen megszervezte a Pax gyermekotthont. A gyermekotthon 1950-es államosítása után segédlelkész volt a budavári, kelenföldi, majd a kőbányai gyülekezetben. 1956-ban családja Svájcba költözött, de ő nem ment velük, mert folytatni kívánta munkáját. Az evangélikus egyház keretén belül szeretetotthonokat szervezett. 1961-ben svájci látogatása közben infarktust kapott, így orvosi javaslatra ott maradt és ott folytatta lelkészi tevékenységét.
[szerkesztés] Műve
- Isten kezében (Sztehlo Gábor naplója alapján sajtó alá rendezte Bozóky Éva, 1986)
[szerkesztés] Irodalom
- Bartosné Stiasny Éva: Háborúban békességben. A Bogár utcai gyermekotthon. Luther Kiadó, 2005, ISBN 9639571350
- Miklya Luzsányi Mónika: Frontvonal.Sztehlo Gábor élete, Harmat Kiadó,
- Miklya Luzsányi Mónika: Hogy véget érjen a sötétség. Dokumentumok Sztehlo Gábor gyermekmentő munkájáról a II. világháború idején, Harmat Kiadó, Budapest, 2003