Szillogizmus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható! |
A szillogizmus olyan következtetést jelent, melyben egy kijelentés (a konklúzió vagy következmény) két másikból (a premisszákból vagy feltételekből) következik. A görög „sullogismos” („συλλογιζμος ”) kifejezés érvet, következtetést jelent, és Arisztotelész is ebben az általánosabb értelemben használta, de később a tradicionális logikában azt a speciálisabb jelentését nyerte el, melyet az előbb definiáltunk. Arisztotelész az Első Analitika első könyvében is ír róla.
„Az szillogizmus olyan beszéd, amelyben bizonyos dolgokat feltéve valami más, tőlük különböző dolog következik belőlük és általuk.”
–Arisztotelész: Topika I könyv.1. rész.
A szillogizmusok formái::
- kategorikus szillogizmus
- diszjunktív szillogizmus
- hipotetikus szillogizmus
- entiméma
- egyebek
Arisztotelész írta le a klasszikus „Barbara-szillogizmust”:
- Ha minden ember (B) halandó (C),
- és minden görög (A) ember (B),
- akkor az összes görög (A) halandó (C).
