Szentilona
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szentilona (horvátul Šenkovec, korábban Svetajelena) falu a mai Horvátországban Muraköz megyében
[szerkesztés] Fekvése
Csáktornyától 3 km-re északnyugatra fekszik. Közigazgatásilag Gyümölcsfalva tartozik hozzá.
[szerkesztés] Története
1376-ban a Lackovics család alapította a Boldogságos Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére szentelt pálos kolostorát, melynek építését 1404-ben a Cilleiek fejezték be. A amikor 1546-ban a Zrínyiek a Muraköz birtokosai lettek, a kolostort Szent Ilona tiszteletére szentelték fel. Ők építették a kolostor templomát, ahova Zrínyi a család több tagja is temetkezett. 1570-ben a protestánsok támadása okozott károkat, majd 1690-ben tűzvész pusztított, mely után barokk stílusban újjáépítették. A Zrínyi család kihaltával kincstári birtok, majd 1738-ban egy szerencsétlen tűzeset rongálta meg. A napóleoni háborúk alatt a kolostort katonai raktárnak, a templomot pékműhelynek használták. Az épületet 1802-ben Knezevich János kapta meg – ekkora a Zrínyi-sírok már eltűntek – aki a kolostort kastéllyá alakíttatta át melynek a korábbi templom lett a kápolnája. 1859-ben a Festeticsek lettek az új birtokosok, akik már csak a délnyugati szárnyat használták, végül 1880-ban egy földrengés ezt is elpusztította. A falunak 1910-ben 478, többségben horvát lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Csáktornyai járásához tartozott. 2001-ben 2770 lakosából 2710 horvát volt.
[szerkesztés] Látnivalók
Szent Ilona kolostor helyreállított maradványai. A romokat 1990 és 1997 között tárták fel 14. századi falfestményeivel, az ásatások során megtalálták a gótikus kápolna maradványait is és a Zrínyiek sírboltjával. A romokat helyreállították, ma a Csáktornyai Muraközi Múzeum gondozásába tartoznak.