Szent Mátyás-napi csata
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szent Mátyás-napi csata | |||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||
Szemben álló felek | |||||||
Kardtestvérek rendje | Észtek | ||||||
Parancsnokok | |||||||
Volquin nagymester Kaupo lív fejedelem † |
Lembitu észt fejedelem † | ||||||
Szembenálló erők | |||||||
3000 keresztes, lett és lív |
6000 fő | ||||||
Veszteségek | |||||||
ismeretlen | 1400 fő |
A Szent Mátyás-napi csata a Kardtestvérek rendje és az észtek közt lezajlott csata Livóniában, az Észt keresztesháború keretében. Észt nyelven: Madisepäeva lahing.
A Kardtestvérek rendje melyet 1202-ben alapított Albert von Buxhoevden, négy év alatt leigázta a finnugor líveket. A lívek fejedelme Kaupo, akit Meinhard szerzetes keresztelt meg, csatlakozott a Kardlovagokhoz, akik a keresztesháborújukat az észtek ellen folytatták 1208-tól majdnem két évtizeden át.
1217. szeptember 21-én, Szent Mátyás napján a kardtestvérek a lív segédcsapatokkal (élükön Kaupo állt) csatába szállt Fellin (Viljandi) mellett Lembitu észt fejedelemmel, akinek vagy hatezer embere volt. A csatát a lovagok megnyerték, míg Kaupo elesett, akárcsak Lembitu is.
A vereség súlyos volt az észtekre nézve. 1219-ben az orosz segítség ellenére újabb vereséget szenvedtek a lovagoktól és az északi területeken terjeszkedő Valdemár dán királytól.