Szőnyi István
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Szőnyi István (Újpest, 1894. január 17. – Zebegény, 1960. augusztus 30.) festőművész és grafikus
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Művészeti pályája
Budapesten és Nagybányán tanult. Mesterei voltak: Ferenczy Károly és Réti István. 1920-ban rendezte első gyűjteményes kiállítását az Ernst Múzeumban. Korai képeinek plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira, Aba Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. Pályájának kezdetétől nagy tehetsége volt a rézkarcok készítéséhez, egyik leghíresebb a Behavazott falu c. 1927-ből.
1923-ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre líraibb, harmónikusabb idillibb hangúvá váltak. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei. Az 1930-as évek közepétől fő műveinek sorozatát többnyire temperával, világos, finom színekkel festette, az egyik legszebb a Dunakanyar táját megelevenítő Szürke Duna c. képe 1935-ből. Művészete a posztnagybányai stílust képviselte. Kossuth-díjas főiskolai tanár volt.
Posztimpresszionista Dunakanyarbeli tájképeivel közelebb hozta és megszeretette hazánknak e különös értékekkel bővelkedő régióját.
[szerkesztés] Zebegényi korszaka főbb művei
- Zebegényi dombok (1923)
- Délutáni napsütés a Dunakanyarban (1923 körül)
- Zebegény (1926 körül)
- Dunakanyar Zebegénynél (1927)
- Zebegényi völgy (1927)
- Ősz Zebegényben (1927-28)
- Behavazott falu (Téli táj, Zebegény télen) (1927-28)
- Zebegényi este (1928)
- Zebegényi temetés (1928)
- Szürke a Duna (1935)
- Zebegényi részlet (1935-36)
- Késő délután a zebegényi utcán (1938)
- Kerti pad (1943)
- Zebegény – a festő kertje
[szerkesztés] Társasági tagság
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- Művészeti lexikon. Szerk. Zádor Anna és Genthon István. 4. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1968. Szőnyi István l. pp. 483-485.
Lynu,