Stari most

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A mostari Stari most (ejtsd: sztari moszt, magyarul „Öreg híd”) a Neretva folyó két partját köti össze.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Az 1990-es években 3 Külső hivatkozások 4 Források

[szerkesztés] Története

A városról és a hídról az első írásos emlék 1452. április 3-án kelt. Ezt egy dubrovniki jelentésben szerepel. A jelentésben ez áll: ha preso quello di ... Blagay et do castelli al ponte de Neretva (vettem .... 2 erőd áll a hídon a Neretván). A Mostar név első alkalommal 1468-1469 között íródott, amelyben egy település szerepel 2 erőddel. Nem tudni pontosan, hogy ez az első híd mikor készült. Azt lehet tudni, hogy a megépítését I. Szulejmán szultán határozta el 1557-ben. Egy 17. századi oszmán földrajztudós, Ćatib Čelebi írta, hogy Mostarban áll egy híd, amely fából készült. A láncok el voltak használodva. Ezután kezdte meg I. Szulejmán az új kőhíd megépítését. Az építkezést 1567-re fejezték be, Mimar Hajrudin építész tervei alapján. Az építés idején a mostari híd volt a legnagyobb egynyílású kőhíd, íve 30 métert hidal át 24 m magasságban az átlagos vízszint felett. A híd hamar szimbolikus jelentőségűvé vált, amit csak megerősített az a misztikus légkör, ami az építés technikai megoldásait vette körül a következő évszázadokban.

A hídnak az idő folyamán több neve is volt: "Novi" (új), "Szulejmán szultán", "Veliki" (nagy). A leginkább elfogadott a "Stari" (öreg) lett.

[szerkesztés] Az 1990-es években

1992-ben Bosznia-Hercegovina deklarálta elszakadását Jugoszláviától. Ezt követően rögtön kitört a szerb-bosnyák háború;^[1] a 18 hónapos ostrom alatt a város történelmi magja súlyos sérüléseket szenvedett. (Ekkor semmisült meg a ferencesrendi monostor, a püspöki palota és 50 ezres könyvtára, valamint 12 mecset.) A bosnyák hadsereg végül a boszniai horvát támogatással megállította a támadást; ám az ostromot követően a horvát katonai szervezet rögtön a bosnyákok ellen fordult. A 450 éves hidat végül 1993. november 9-én egy horvát tank pár óra alatt lerombolta.

A háború végét követően (1995) azonnal megindult az újjáépítés megszervezése, az UNESCO felügyelete alatt, Világbanki támogatással. A híd rekonstrukciója volt az első ütem (Pilot Project), amely nagyszabású nemzetközi szakértői támogatással és részvétellel zajlott. Az építésnek magyar vonatkozása is van: magyar SFOR alakulatok emelték ki a híd darabjait a Neretva folyóból^[2]. A tervezést, a mérnöki és építészeti munkát a Firenzei Egyetem (Department of Civil Engineering of the University of Florence) és a General Engineering firenzei tervezőiroda végezte.

Az újjáépítést egyéves felmérési munka előzte meg, hiszen a korabeli híd építéséről rendkívül kevés dokumentum állt rendelkezésre. Az előkészítés ideje alatt tisztázódtak azok a műemléki alapelvek is, amelyek alapján a híd tervezése és újjáépítése zajlott.

A korabeli híd egy világos tónusú, „tenelija” nevű helyi mészkőből épült. Az építőköveket acél csapokkal kapcsolták össze, a csapok a kövekbe vájt furatokba illeszkedtek, a furatokat pedig ólommal öntötték ki. Így egy kő-acél rendszer alakult ki, amely a híd szerkezetét adta. Az újjáépítés során is a korabeli szerkezeti megoldást alkalmazták. A lefektetett műemléki elvek alapján valamennyi fellelt maradvány újrafelhasználásáról egyenként döntöttek, mindez mintegy 45 000 adat elemzését tette szükségessé.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

• www.gen-eng.florence.it
• A mostari híd az UNESCO Világörökség honlapján (angol nyelven)