Simay Imre
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Simay Imre (Budapest, 1874. december 16. – Érd, 1955, április 19.) szobrász, festő, grafikus, 1925 és 1927 között az Iparművészeti Főiskola rektora.
Tanulmányait Bécsben, majd Münchenben folytatta Heinrich Zügelnél. Síkokba tömörített, összefoglaló előadásmód jellemzi főleg majmokat ábrázoló állatszobrait. 1907-ben Mama és fia című bronzkompozíciójára a Műcsarnok aranyérmét kapta. Az Iparművészeti Főiskolában szobrászatot és alakrajzot tanított. Több műve a Magyar Nemzeti Galériában van (Ikrek, Oroszlánpár, Családi öröm).
[szerkesztés] Díjak
- állami aranyérem
- Ráth György-díj
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Simay Imre a Magyar Életrajzi Lexikonban
- Lyka Károly: Simay Imre (Művészet, 1910, 10. szám)
- Simay Imre a Képzőművészet Magyarországon honlapon
- Művészetportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap