Shefqet Verlaci
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Shefqet Verlaci bég (albánul Shefqet Bej Verlaci; Elbasan, 1877. december 15. – Zürich, Svájc, 1946. július 21.) albán politikus, 1924-ben és 1939–1941 között Albánia miniszterelnöke.
Az 1920-as évek Albániájának egyik leggazdagabb muzulmán földbirtokosaként a konzervatív Haladó Pártot vezette. Elnevezésének dacára a párt politikájában a félfeudális társadalmi és birtokviszonyok konzerválására törekedett, a földbirtokos déli bégek és északi nemzetségfők elvárásainak megfelelően ellenzett bármiféle földreformot.
1922. december 4-én az eredetileg néppárti Amet Zogu váltotta fel Xhafer Ypit a miniszterelnöki székben, ezzel egyidejűleg pedig eljegyezte Verlaci lányát. Ezzel a lépéssel hátat fordított pártjának és szövetségre lépett a konzervatívokkal. 1924 elején Zogu pénzügyi botrányokba keveredett és egy merénylő a karján is megsebesítette, így bár a választásokat megnyerte, a kormányrudat március 5-én átengedte Verlacinak. A kabinet nem sokáig működhetett, mert a Bajram Curri és Fan Noli vezette kormányellenes erők júniusban Tirana felé indultak csapataikkal. Verlaci június 2-án Ilias Vrioninak adta át a kormányfői posztot, ő pedig átvette a kormányerők parancsnokságát. Június 10-én azonban a lázadók elfoglalták a fővárost, Verlaci pedig Olaszországba szökött. Távollétében halálra ítélték és minden vagyonát elkobozták.
Amikor Zogu 1928 szeptemberében I. Zogu néven királlyá koronáztatta magát, rangon alulinak tartott eljegyzését felbontotta Verlaci lányával, aki ezzel a sértéssel halálos ellenségévé vált.
Miután Olaszország a második világháború előestéjén lerohanta Albániát, 1939. április 12-én az olaszok hívének számító Verlaci lett a miniszterelnök. Április 12–16. között, míg III. Viktor Emmánuel elfoglalta az albán trónt, az ügyvezető elnöki pozíciót is betöltötte. Kormányának fő célkitűzése a jugoszláviai és görögországi albánlakta területek visszaszerzése, Nagy-Albánia megteremtése volt, de idővel a római utasításokat feltétel nélkül végrehajtó bábkormánnyá vált. Több, Albánia számára előnytelen szerződést kötött az olaszokkal, ezek értelmében Albánia perszonál-, pénz- és vámunióra lépett Mussolini Olaszországával; az albán külügyeket Rómából irányították, megszűntek az albán külképviseletek, az albán külkereskedelmi minisztérium; 100, majd 150 ezres olasz hadsereg állomásozott Albániában; 50 ezer olasz hivatalnok és ügynök érkezett az országba; stb. Albánia gyakorlatilag Mussolini balkáni hódításainak felvonulási területévé degradálódott. A Görögország elleni invázió azonban kudarcba fulladt és ez megmérgesítette a viszonyt az olasz megszállók és a kormány között. 1941. december 4-én az olaszok feloszlatták a Verlaci-kabinetet és régi bizalmi emberüket, Mustafa Kruját bízták meg kormányalakítással.
Verlaci svájci emigrációban halt meg, sírja a római protestáns temetőben (Cimitero acattolico) található.
Elődje: Amet Zogu |
Albánia miniszterelnöke 1924 |
Utódja: Ilias Vrioni |
Elődje: Koço Kota |
Albánia miniszterelnöke 1939–1941 |
Utódja: Mustafa Kruja |
Lásd még: Albánia történelme