Scorpions

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült. Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!

A Scorpions egy német hard rock együttes.

A zenekar legsikeresebb formációja (1978-1992) az alábbi volt: Francis Buchholz (basszusgitár), Klaus Meine (ének), Matthias Jabs (gitár), Rudolf Schenker (gitár) és Herman Rarebell (dobok). Ebben az összeállításban olyan slágereket vettek fel, mint a Blackout, a Still Loving You, a No One Like You és a Rock You Like a Hurricane. Az együttes leghíresebb dala a Wind of Change című ballada.

A német zenekar több évtizedes múltját és rangját jelzi, hogy korábban olyan zenekarok voltak az előzenekarai, mint a Metallica, a Bon Jovi és a Def Leppard.

Tartalomjegyzék 1 Történet 1.1 1965 és 1973 között 1.2 1973 és 1978 között 1.3 1978 és 1988 között 1.4 1988 és 1992 között 1.5 1993 és 1999 között 1.6 2000-től napjainkig 2 Jelenlegi tagok 3 Lemezek 3.1 Stúdióalbumok 3.2 Koncertalbumok & válogatás-lemezek

[szerkesztés] Történet

[szerkesztés] 1965 és 1973 között

A zenekart 1965-ben alapította Rudolf Schenker gitáros és Wolfgang Dziony dobos Sarstedt-ben. A kezdeti időszakban Hannover környékén léptek fel, és Schenker vállalata a dalok eléneklését is. 1969 végén csatlakozott az együtteshez Klaus Meine énekes és Michael Schenker, Rudolf öccse, akik mindketten a Copernicus zenekarban játszottak. Ellentétben sok más együttessel, a Scorpions kezdettől fogva angol dalszövegeket írt.

Első lemezük, a Lonesome Crow 1972-ben jelent meg az alábbi összeállításban: Rudolf Schenker (gitár), Michael Schenker (gitár), Klaus Meine (ének), Wolfgang Dziony (dobok) és Lothar Heimberg (basszusgitár). Egy németországi turné során ezt követően többek között Rory Gallagher, a Uriah Heep és az UFO előzenekaraként szerepeltek. Mivel az UFO együttesnek éppen nem volt gitárosa, Michael Schenkert kérték fel arra, hogy segítse ki őket. A turnét követően a gitáros elhagyta a Scorpions-t az UFO-ért. Régi együttese ezzel rövid időre fel is oszlott.

[szerkesztés] 1973 és 1978 között

Az együttes azonban hamar magára talált, és új tagokkal felvette második albumát, a Fly to the Rainbow címűt, amelyen Meine és Rudolf Schenker mellett Uli Jon Roth (gitár), Francis Buchholz (basszusgitár), Jürgen Rosenthal (dobok) és Achim Kirschning (billentyűk) szerepelt. Első európai turnéjukra 1975-ben került sor.

A következő, In Trance című lemezen már Rudy Lenners dobolt. Az album érdekessége, hogy ezen az albumborítón szerepelt először a zenekar nevének jellegzetes írásmódja, amely azóta minden lemezen megtalálható. A stúdiólemez elsősorban Japánban aratott hatalmas sikert és tette ismertté és elismertté az együttest a szigetországban, de Európa többi részén is felfigyeltek rájuk, amikor 1976 során több alkalommal az amerikai KISS előzenekaraként léptek fel.

Az 1976-os Virgin Killer című nagylemez botránya miatt vált ismertté, mivel a borítón egy meztelen lány látható egy megrepedt üvegtábla mögött. Az együttes megváltoztatta a lemezborítót, és nem sokkal később Japánban megkapta első aranylemezét.

Az 1977-es Taken By Force lemezen Rudy Lenners helyett már Herman Rarebell dobolt.

Egy japán turnét követően Uli Roth 1978-ban elhagyta a Scorpions-t és megalakította az Electric Sun nevű formációt. Az időszak lezárásaként megjelent a Tokyo Tapes című koncertlemez.

[szerkesztés] 1978 és 1988 között

Roth utóda több száz gitáros meghallgatását követően Matthias Jabs lett, akit Buchholz már korábbról ismert.

1978 végén Jabs fellépett az együttessel néhány koncerten, majd megkezdődött a Lovedrive című album felvétele, amelynek során jelentkezett a Scorpions-nál az UFO-ból kilépő Michael Schenker: az éppen csak szerződtetett Jabs-ot kirúgták. 1979 elején azonban Michael Schenker néhány németországi koncert elteltével alkohol- és egyéb problémák miatt összeesett, így először ideiglenesen, majd 1979 júniusától kezdve - véglegesen Jabs vette át a helyét.

A Lovedrive lemezzel első alkalommal lépett fel a zenekar az Egyesült Államokban a clevelandi World Series of Rock elnevezésű fesztiválon. Ezt követően Ted Nugent és az AC/DC előzenekaraként turnéztak az Államokban. A lemez végül aranylemez lett Amerikában, ami - az ezt követő Animal Magnetism (1980) című albummal együtt megalapozta a Scorpions sikerét az Egyesült Államokban.

1981-ben jelent meg a Blackout című lemez, amelynek felvételei során Meinének elment a hangja. Csak két hangszál-műtét tudott segíteni rajta. A megjelenést követő amerikai turnén (1982) az együttes előzenekara az Iron Maiden volt.

A Love at First Sting (1984) album platinalemez lett az Államokban, köszönhetően a Rock You Like a Hurricane és a Still Loving You című számoknak. Az album turnéján a Bon Jovi és a Def Leppard volt a német együttes előzenekara. 1984-ben a zenekar első és máig egyetlen német rockegyüttesként három egymást követő este fellépett a zsúfolásig megtelt Madison Square Gardenben New Yorkban.

1985-ben még egy lapáttal rátettek, amikor ott voltak az első alkalommal megrendezésre kerülő Rock in Rio elnevezésű fesztiválon, amelyen több mint 470.000 néző látta őket. Ebben az évben jelent meg World Wide Live című koncertlemezük.

1986-ban aztán ott voltak az első Monsters of Rock fesztiválon is az angliai Doningtonban.

[szerkesztés] 1988 és 1992 között

Az 1988-as Savage Amusement lemezt követően a Uriah Heep után második nyugati hard-rock együttesként felléptek a Szovjetunióban. Egy évvel később ott voltak a Moscow Music Peace Festival elnevezésű rendezvényen is, amelyen olyan előadók és zenekarok álltak még a színpadon, mint Ozzy Osbourne, a Mötley Crüe, a Bon Jovi és a Skid Row. Meine ezeknek a koncerteknek a hangulatait dolgozta fel az 1990-ben megjelent világhírű Wind of Change című számban. 1991-ben Mihail Gorbacsov első zenekarként meghívta a Scorpions-t a Kremlbe - néhány nappal a Szovjetunió összeomlása előtt.

A Wind of Change-hez tartozó lemez, a Crazy World lett - huszonöt év elteltével! - az együttes első slágerlista-vezetője Németországban.

1992 májusában Francis Buchholz basszusgitáros kilépett a zenekarból.

[szerkesztés] 1993 és 1999 között

A kilencvenes évek grunge-hulláma a Scorpions-t sem kerülte el: a Face the Heat című lemez, amelyen már Ralf Rieckermann basszusgitározott, de az ezt követők sem tudták megközelíteni a korábbi felvételek sikerét. 1994 szeptember 3-án Klaus Meine és Rudolf Schenker vendégként nagy sikerrel szerepeltek az Omega örökemlékű "esős" buliján , a "boldogult" emlékű Népstadionban. Az élményt nagyban növelte a Kóbor Jánossal közösen, MAGYARUL (!!!) énekelt Fekete pillangó előadása... 1995-ben, a Ruanda megsegítésére rendezett koncerten előadták White Dove című számukat, az Omega együttes Gyöngyhajú lány dalának angol nyelvű átiratát. A Live Bites című lemezt követően Herman Rarebell dobos is kilépett 1996-ban.

A Pure Instinct (1996) albumot követően, amelyen átmenetileg Curt Cress dobolt, James Kottak lett az együttes új ütőhangszerese.

Az 1999-ben megjelent Eye II Eye lemezt a modern, elektronikus hangzás miatt kritikusan fogadta a sajtó és a közönség. A Du bist so schmutzig című számmal első alkalommal szerepelt német nyelvű szám egy Scorpions-albumon.

[szerkesztés] 2000-től napjainkig

2000-ben Moment of Glory címen megjelentettek egy koncertlemezt a Berlini Filharmonikusok közreműködésével, majd egy évvel később kiadták Acoustica című lemezüket, amelyen egy portugál kolostorban élőben, akusztikus hangszerelésben előadott dalok találhatók.

A 2004-ben megjelent Unbreakable stúdióalbumon már nem Ralph Rieckermann, hanem Pawel Maciwoda basszusgitározik.

2006. augusztus 3-án A night to remember – a journey through time mottóval felléptek a Wacken Open Air fesztiválon, ahol mintegy 2,5 órás koncertet adtak. A színpadon ott voltak a Scorpions egykori tagjai is.

2007 májusában jelent meg a neves Desmond Child producer közreműködésével a Humanity – Hour I című album.

[szerkesztés] Jelenlegi tagok

• Klaus Meine (ének, 1969 óta)
• Rudolf Schenker (gitár, 1965 óta)
• Matthias Jabs (gitár, 1978 és 1979 óta)
• Pawel Maciwoda (basszusgitár, 2003 óta)
• James Kottak (dobok, 1996 óta)

[szerkesztés] Lemezek

[szerkesztés] Stúdióalbumok

• 1972: Lonesome Crow
• 1974: Fly to the Rainbow
• 1975: In Trance
• 1976: Virgin Killer
• 1977: Taken By Force
• 1979: Lovedrive
• 1980: Animal Magnetism
• 1982: Blackout
• 1984: Love at First Sting
• 1988: Savage Amusement
• 1990: Crazy World
• 1993: Face the Heat
• 1996: Pure Instinct
• 1999: Eye II Eye
• 2004: Unbreakable
• 2007: Humanity - Hour I

[szerkesztés] Koncertalbumok & válogatás-lemezek

• 1978: Tokyo Tapes (koncert)
• 1985: World Wide Live (koncert)
• 1989: Best of Rockers 'n' Ballads (válogatás-lemez)
• 1991: Rhythm Of Love - Best (válogatás-lemez)
• 1992: Still Loving You (válogatás-lemez)
• 1995: Live Bites (koncert)
• 2000: Moment Of Glory (szimfonikus koncert)
• 2001: Acoustica (unplugged-koncert)
• 2002: Classic Bites (válogatás-lemez)
• 2005: The Platinum Collection (válogatás-lemez)
• 2004: Box of Scorpions (válogatás-lemez)
• 2006: No. 1's (válogatás-lemez)