Sant’Elmo erőd
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
||||
Giorgio Sommer: Castel Nuovo látképe |
||||
Adatok | ||||
Ország | Olaszország | |||
Típus | Kulturális helyszín | |||
Kritériumok | II, IV | |||
Felvétel éve | 1995 | |||
Sant’Elmo a neve egy nápolyi dombnak illetve erődnek, a San Martino kolostor közelében. A két épület a város legtöbb pontjáról látható. A nevét az erőd helyén a X. században épült templom után kapta: Sant'Erasmo, rövidítve Sant'Ermo, majd Sant’Elmo.
Az erődítmény építése 1329-ben Anjou Róbert idejében kezdődött és 1343-ban fejeződött be. Pedro Alvaro de Toledo spanyol alkirály átépíttette 1537-1546 között. Csillag alaprajzú, hat bástyával. 1647-ben a Masaniello-felkelés során az alkirály ide menekült a felkelők elől. A Sant'Elmo volt a tiszavirágéletű Első Nápolyi Köztársaság jelképe.
Az erődítményt 1980-ban újították fel és nyiották meg kapuit a nagyközönség előtt. Ma a Bruno Molajoli Múzeumnak ad otthont.
[szerkesztés] Források
- Világörökség-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap