Ráth-Végh István
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ráth-Végh István (1909-ig Ráth István) (Budapest, 1870. november 23. – Budapest, 1959. december 18.) jogász, művelődéstörténeti szakíró.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életútja
A budapesti egyetem jogi karán doktorált, ezután a bírói kar vette tagjai közé. Ezután jogászi gyakorlatott folytatott: 1913-tól fiatalkorúak bírájaként, 1921-1934 között ügyvédként.
A Jogtudományi Közlöny munkatársa volt. Állandó munkatársa volt a tudományok népszerűsítésére alapított Uránia magyar tudományos színháznak. Segédkezett a Grecsák Károly szerkesztésében megjelent Codex Hungaricus és a döntvénytárak összeállításában. Kultúrtörténet-íróként megjelentetett, szatirikus-humoros hangvételű könyveivel nevet és népszerűséget szerzett magának a szélesebb nagyközönség körében is, e munkássága főleg életének utolsó évtizedeire esik. Regényeket is írt.
[szerkesztés] Főbb művei
- Az ércmadár (fantasztikus kalandregény, 1930-40 között) (ismertető)
- Magyar kuriózumok (Budapest, 1934) (ismertető)
- Az emberi butaság kultúrtörténete (Budapest, 1938) (ismertető)
- A házasság regényes életrajza (Budapest, év nélkül)
- Két évezred babonái (Budapest, 1955); Könyvismertető
- Mendemondák és történelmi hazugságok (Budapest, 1957)
- Fejedelmi bálvány (Budapest, 1957)
- A pénz komédiája (Budapest, 1957)
- Fekete krónika (Budapest, 1958) (ismertető)
- A könyv komédiája (Budapest, 1959)
- Az emberi butaság (Budapest, 1961) (ismertető)
- Hatalom és pénz (Budapest, 1964)
- Tarka históriák (Budapest, 1964)
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Ráth-Végh István írása (Cenzúra és erkölcs) a Nyugatban.
