Quintus Horatius Flaccus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Quintus Horatius Flaccus (Venusia, ma Venosa, Olaszország, Kr. e. 65. december 8. – Róma, Kr. e. 8. november 27.): római költő.

Életét Suetonius „De viris illustribus” (Hírneves férfiak) című művének egyik töredékéből, illetve legfőképp Horatius saját művei utalásaiból ismerjük. Apja vagy nagyapja az úgynevezett szövetséges háborúk idején eshetett fogságba, és talán így lett rabszolga. Apja később felszabadult, azaz (libertinus) lett, és foglalkozását tekintve az eladó és a vevő közötti árverési közvetítő „coactor” volt (ma faktorálónak mondanánk). Mivel a Lucania és Apulia határán fekvő Venusia közigazgatásilag Horatiához (Horatius-kerület) tartozott, igy a volt rabszolga apa viselhette a Horatius nevet. Anyját verseiben sohasem említi, egyedül „mesélő kedvű” dajkájáról ír abban a versében, amelyben szülőföldjének állít emléket. A tehetséges fiút a nyilván jómódú apa az egyszerű vidéki iskola helyett Rómában taníttatta, a „pálcás” Orbiliusnál. Később Athénben fejezte be tanulmányait, erről az időszakról szinte elérzékenyülten ír. A Julius Caesar meggyilkolását követő polgárháború véget vetett gondtalan tanulóéveinek: előbb a „zsarnokölő” Marcus Junius Brutus környezetébe került, vele járt Kis-Ázsiában, majd Philippinél – fiatal kora, tapasztalatlansága és származása ellenére – igen magas, katonai tribunusi rangban szolgált, de a csata közben, mint maga írja, „pajzsát csúfosan elhagyván” megfutamodott. Hazatérve apai vagyonának maradványaiból kellett némi egzisztenciát teremtenie magának, mint Suetonius írja: „közkegyelmet nyervén, írnokságot vásárolt” (ez valójában afféle miniszteri titkárság volt). Sokat idézett sora – „a merész nyomorúság versfaragásra kényszerített” – szerint a szegénység hatására kezdett versekkel foglalkozni, majd amikor már megalapozódott költői hírneve és – Maecenas jóvoltából – társadalmi helyzete, végleg abbahagyta a hivatali munkát. Maecenasnak Vergilius és Varius mutatta be az ifjú költőt, csakhamar barátság szövődött közöttük, amelyet Horatius a „kettejük csillagzatának különös egyezésével” magyarázott, s amely barátságnak csak a halál vetett véget 30 év múlva. Kr. e. 32-ben Horatius tőle kapta a sabinumi birtokot, „független nyugalmának” biztosítékát.

Emellett később Augustustól egy villát is kapott Tiburban. A császárhoz fűződő barátság kezdetéről Horatius nem ír, Suetonius szerint „Maecenas után nem sokkal Augustus is bizalmára méltatta”. Ez a „nem akármilyen” (non mediocris) barátság nem lehetett egyoldalú még a császár viszonylatában sem, a költő különben nem utasíthatta volna vissza a felkínált magántitkárságot. A Suetonius megőrizte dokumentumok közvetlen, helyenként igencsak vaskos fordulatai mindenesetre bizalmas viszonyra vallanak. Augustustól a költő komoly megbízatásokat kapott, többek között az ő felszólítására készült el az Ódák negyedik könyve, a Százados ének, az Augustus-levél stb. Augustusszal való barátsága is haláláig tartott. Augustusszal és Maecenasszal való barátsága költeményeinek hangjára is hatott: Maecenas körébe való felvétele (Kr. e. 38) után évekig nem kerültek ki tolla alól politikai költemények, csak az actiumi csata után jelentkezett újra ilyen művekkel. Két hónappal Maecenas halála után halt meg.

Művei kiadásának hagyományos rendszerezése – az ódák négy könyve, „Carmen saeculare”, epódoszok, szatírák, és a levelek két-két könyve – nem a költemények megírásának időrendjét követi, hanem inkább műfaji szempontból rendszerezi a mintegy 8000 sornyi életműegységét. Egyesek szerint még maga a költő csoportosította így az írásait. Költői előképei között van többek közt Arkhilokhosz és Catullus. Hatása a világirodalomra felmérhetetlen, olvasták és ismerték halálától egészen napjainkig. Ismerték és becsülték Szent Jeromos, a karoling költők és a bizánci írók egyaránt. Magyar fordítói közül kiemelkedik Dugonics András és Devecseri Gábor.

[szerkesztés] Lásd még

• Ab ovo

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)
• Quintus Horatius Flaccus összes költeményei (Budapest, 1961)
• Erósz és Ámor (Budapest, 1957)

[szerkesztés] Szakirodalom

• Falus Róbert: Apollón lantja. A görög-római irodalom kistükre. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp. 1982.
• Falus Róbert: A római irodalom története, Gondolat, Bp. 1970.