Queens of the Stone Age
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Queens of the Stone Age (gyakori rövidítése: QOTSA) amerikai stoner rock, hard rock együttes, amely 1996-ban alakult meg Kaliforniában. Fennállása során gyakori volt a tagcsere, valamint vendégművészek (például: Dave Grohl vagy Billy Gibbons) is zenéltek az együttesben egy-egy album vagy szám erejéig.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Korai évek
1996-ban a Kyuss felbomlása után, az együttes gitárosa, Josh Homme megalapította a Queens of the Stone Age együttest, mely eredetileg a Gamma Ray nevet viselte. Névcsere azért történt, mert Gamma Ray néven már működött egy német banda. Az első albumot 1998-ban adták ki, a címe pedig megegyezett az együttes nevével. Az album nem hozott nagy áttörést, inkább még útkeresésnek minősült. Az albumon Josh Homme szóló és basszusgitározik is, valamint Alfredo Hernandez dobol. Az albumról az If Only számot adták ki kislemezen, kétszer is. Az első kiadáson az együttes még Gamma Ray néven szerepel.
[szerkesztés] Áttörés
[szerkesztés] Rated R
Az igazi áttörést a 2000-ben megjelent Rated R album jelentette. Az album címe utal az amerikai cenzor pecsétjére, amellyel a felnőtt tartalommal bíró anyagokat szokták jelölni. Ezen az albumon játszott először Mark Lanegan (szólógitár) és Nick Oliveri (basszusgitár). Az első szám, a Feel Good Hit of the Summer lett a banda első népszerű szerzeménye. A szám szövegében hat szó isméltődik: "nicotine, valium, vicodine, marijuana, ecstasy and alcohol". Az album számaiból két kislemez lett kiadva: a: Lost Art of Keeping a Secret, valamint a Feel Good Hit of the Summer.
[szerkesztés] Songs for the Deaf
A következő, 2003-ban megjelent albumon, a: Songs for the Deaf-on Dave Grohl dobolt, aki szinte önként jelentkezett a dobolásra; ugyanis néhány nyilatkozatában beszélt, QOTSA rajongásáról, így nem volt nehéz Homme-nak rábírnia arra, hogy vállaljon el velük egy albumot is. Az album kerettörténete egy autózás, és közben a sofőr olyan rádióállomásokat keres, ahol épp a Queens of the Stone Age játszik. A lemez tartalmaz két rejtett számot. A Mosquito Song-ot és a csak az európai változaton hallható Everyody's Gonna Be Happy című Kinks feldolgozás. A No One Knows című dallal jelölték az együttest 2003-ban Grammy-díjra, egy évvel később pedig a Go With the Flow című szerzeménnyel jelölték őket hard rock kategóriában.
[szerkesztés] Változások kora
[szerkesztés] Lullabies to Paralyze
A Songs for the Deaf után Nick Oliverit kitették a csapatból, főleg a koncertek utáni viselkedésének köszönhetően, és Mark Lanegan is szólókarrierbe kezdett. Dave Grohl visszatért a Foo Fightershez, helyére Joey Castillo került, Troy van Leeuwen gitárosként játszik az albumon - Castilo és van Leeuwen már játszottak az együttessel a korábbi turnékon. Oliveri helyére pedig Alain Johannes szállt be, bilentyűsként pedig Natasha Schnieder játszik. Ezen az albumon játszik együtt a QOTSA-val a ZZ Top egyik alapítója: Billy Gibbons, valamint Mark Lanegan is beszállt, immáron mint külsős pár dal erejéig, ilyen például a This Lullaby, amelyet ő énekel. Az album zenéjére jellemző a sötétebb, pszichedelikus vonal, amelybe gyakran keverednek bluesos elemek. Ezen az albumon is két rejtett szám található, az európai verzión megtalálható: Like a Drug, valamint a nagy-britanniai kiadáson hallható egy ZZ Top feldolgozás: Precious And Grace. A zenekart 2006-ban is jelölték Grammy-díjra, a Little Sister előadásáért, újra hard rock kategóriában. A lemez megjelenése után, még 2005-ben kiadtak egy koncert DVD-t, Over the Years, and Through the Woods címmel, amely két londoni koncert anyagát tartalmazza.
[szerkesztés] Era Vulgaris
A banda ötödik albuma 2007 nyarán jelent meg. A címadó dalt lehagyták a lemezről, amelyet a Nine Inch Nails énekesével, Trent Reznorral vettek fel. Ez az album kissé rádióbarátabb szerzeményeket tartalmaz, amelyek tempójukban inkább a Lullabies to Paralyze számaira hasonlítanak. Új billentyűse lett időközben az együttesnek Dean Fertita személyében, a basszusgitárosi teendőket pedig Michael Shuman látja el. 2008-ban is jelölték őket Grammy-díjra, a Sick, Sick, Sick előadásáért.
[szerkesztés] Érdekességek
- Bár stoner együttesként van a zenekar elkönyvelve, Homme egy interjúban azt nyilatkozta, hogy ő nem tekinti a QOTSA-t stoner előadónak.
- Nick Olvieri furcsa viselkedése miatt került ki a zenekarból. Nem a koncerteken tapasztalható előadási stílusa miatt - ahol gyakran meztelenül basszusgitározott -, hanem inkább annk köszönhető, hogy a koncertek után, amikor már mindenki lepihent, ő még akkor ment be Josh Homme-hoz, hogy elmondja neki legújabb ötleteit.
- Nem régiben szárnyra kapott az a hír, hogy Nick Oliveri visszatér a Queens of the Stone Age-be. Valóban, Homme és Oliveri egymás között beszélt erről, de komoly szándékról ne volt szó Oliveri esetéen.
- A Lullabies to Paralyze, mint sor, szerepelt a Mosquito Songban.
[szerkesztés] Linkek
Lemezismertetők magyarul: Rated R, Songs for the Deaf, Lullabies to Paralyze, Era Vulgaris
