Postakürt szerenád
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Postakürt szerenád néven vált híressé Wolfgang Amadeus Mozart D-dúr szerenádja, K. 320.
A mű hét tételből áll:
- Adagio maestoso – Allegro con spirito
- Menuetto. Allegretto
- Concertante. Andante grazioso
- Rondeau. Allegro ma non troppo
- Andantino
- Menuetto
- Finale. Presto
A vonósnégyesen kívül számos fúvóshangszert (két fuvolát, két oboát, két fagottot, két kürtöt és két trombitát), valamint egy pár üstdobot alkalmazó szerenádot Mozart Salzburgban írta 1779 augusztusában – feltehetően valamely meghatározott ünnepség alkalmára.
Feltűnő a két saroktétel határozott szimfonikus jellege. A lassú bevezetés témája az Allegro visszatérése során tűnik fel újból: a zárótétel, a kidolgozási szakasz meglepő érettségével Joseph Haydn hatására utal. A koncertáló Andante a fuvolák, oboák és fagottok elragadó párbeszéde: ritmikája a Don Giovanni menüettjének lejtését anticipálja. A másik lassú tétel (Andantino) d-moll hangneme a szerenád alaphangulatától eltérően komoly. A második Menüett triójában postakürt szava hangzik – Mozart kiváló életrajzírója, Hermann Abert feltételezése szerint a zeneszerző olyasvalakit búcsúztat ebben a művében, aki elhagyni készült Salzburgot.
| Wolfgang Amadeus Mozart szerenádjai |
|---|
| Finalmusik, K. 185 (167a) | Colloredo szerenád, K. 203 (189b), Serenata notturna, K. 239 | Haffner szerenád, K. 250 (248b) | Notturno négy zenekarra, K 286 (269a) | Postakürt szerenád, K. 320 | Gran Partita, K. 361 (370a) | Esz-dúr szerenád, K. 375 | c-moll szerenád, K. 388 (384a) | Eine kleine Nachtmusik, K. 525 |
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
