Portici
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Portici | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Olaszország |
|
| Régió | Campania | |
| Megye | Nápoly (NA) | |
| Polgármester | Vincenzo Cuomo | |
| Irányítószám | 80052 és 80055 | |
| Körzethívószám | 081 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 57 777 (2004) | |
| Népsűrűség | 14 726 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Tengerszint feletti magasság | 29 m | |
| Terület | 4 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Portici
|
||
| Portici weboldala | ||
Portici egy város Olaszország Campania régiójában, Nápolytól 8 km-re délkeletre.
A város területét már valószínüleg a rómaiak is lakták, az első régészeti leletek alapján a város története a kora középkorra (728-ra) vezethető vissza. A település ekkor a Caraffa és Migliano nemesi családok birtoka volt. Az Vezúv 1631-es kitörése a települést súlyosan megrongálta. A város virágkorát III. Károly uralkodása idején élte, amikor a király elrendelte egy új palota építését. Ugyanaebben az időben a város kereskedelme is fellendült a hajózás fejlődésének valamint a Porto Borbonico del Granatello (Granatelloi Bourbon kikötő) megépítésének köszönhetően. 1839-ben megépült Olaszország első vasútvonala, mely Porticit kötötte össze Nápollyal. A 7,5 km hosszú távolságot 11 perc alatt tették meg az első vonatok.
II. Ferdinánd az 1840-es években egy vasúti üzemet alapított Pietrarsában, mely hosszú időkön át gyártott vasúti gördülőanyagokat valamint hajómotrokat. Pietrarsa negyed ma Nápolyhoz tartozik, az egykori üzemet pedig vasúttörténeti múzeummá alakították át.
1860-ban Két Szicília Királysága beolvadását követően, Portici is az új Olasz Királyság része lett. 1873-ban a megüresedett Királyi Palotát átvette a Nápolyi Egyetem, mely itt rendezte be a Mezőgazdasági Karát.
Napjainkban a város gazdaság nagyrészét a mezőgazdaság adja. Egykori kikötője sokat veszített jelentőségéből, forgalma jelentősen lecsökkent.
[szerkesztés] Látnivalók
- Portici Királyi Palota – 1737-ben egy vihar miatt III. Károly és felesége Mária Amália királynő kénytelen volt Porticiben időzni. A királynőt azonnal megragadta a hely szépsége és meggyőzte férjét egy palota építéséről, amely a későbbiekben hivatalos királyi rezidenciává vált. Az építkezés 1738-ban kezdődött Giovanni Antonio Medrano vezetésével. A munkálatokat később Antonio Canevari, majd Luigi Vanvitelli és Ferdinando Fuga folytatták. A király felvásárolta a környező birtokokat egy hatalmas park kialakítása érdekében. Ugyanakkor felvásárolta a szomszédos nemesi villákat is, melyeket az új palotával egybeépített volna. 1740-ben a palota és a tengerpart közötti telket is felvásárolta az itt fekvő palotákkal együtt. A palota 1742-ben készült el. Miután kicsinynek bizonyult a teljes királyi udvar számára, a királyhoz közeli nemesi családok a palota környékén kisebb villákat, palotákat építettek, melyek ma gyűjtőnéven Vezúvi villákként ismertek. A palota nemcsak a királyi család nyári rezidenciája volt, hanem a Herculaneumi Múzeum otthona is, melyben az ásatások során előkerült római emlékeket muttaták be. A palota legérdekesebb részei a hatalmas lépcsősor, mely az első emeletre visz fel, és melyet Herculaneumból származó szobrok díszítenek. Az első emeleten láthatók a pompás Őrök Terme illetve a Trónterem, valamint egy Kínai szoba és egy királyi iroda.
- Botanikus kert – a királyi palota parkját angol stílusban építették ki, hosszú sétányokkal. A park egyik legértékesebb építészeti remekműve a Szirének szökőkútja, a Hattyúk szökőkútja, valamint a herculaneumi ásatásokból származó szobrok (Győzelem, Flóra). A parkban külön terület volt elkülönítve a labdajátékok számára (az egykori spanyol pelotajátékhoz hasonló). 1742-ben egy állatkertet is létrehoztak a parkon belül, melynek fő látványossága a török szultántól ajándékba kapott elefánt volt. A palota közelében két díszkertet alakítottak ki, közel 9000 m2-nyi felületen. Ezeket 1872-ben Nicola Antonio Pedicino, a Nápolyi Egyetem professzora botanikus kertté alakította az egyetem Botanika Kara számára. A II. világháborúban az itt állomásozó szövetséges csapatok súlyos károkat okoztak a növényi állományban, melyet 1948 óta fokozatosan próbálnak helyreállítani. A 20. század végén a botanikus kerthez csatolták a szomszédos Gussone parkot is, amely által a kert felülete 20 000m2-re nőtt, ebből kb. 1000 m2-t üvegházak foglalnak el.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Galéria
 Királyi Palota: Lépcsőház |
 Királyi Palota: Oroszlános szobor a parkban |
 Királyi Palota: Gazdagon díszített szobák |
