Petrás Ince János
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Petrás Ince János OFMConv (Forrófalva, Moldva, 1813. – Klézse, 1886. szeptember 6.) katolikus pap, misszionárius, minorita szerzetes, folklorista.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Valószínűleg a Zöld Péter által említett forrófalvi krónikásnak, Petrás Mihály kántornak leszármazotta. Apja Petrás Ferenc kántor volt.
Az elemi iskolákat szülőfalujában végezte, a középiskolai tanulmányokat pedig Kantában a minoritáknál, ahol be is lépett a szerzetesrendbe. Teológiai tanulmányait Egerben végezte. 1834-ben tett szerzetesi fogadalmat, 1836-ban szentelték pappá.
Elöljárói misszionáriusként szülőföldjére küldték vissza. 1938-ban Pusztinán káplán, majd a moldvai püspök mellett szolgált.
1839-től pusztinai plébános, 1842-től Klézse plébánosa.
1867-ben a Szent László Társaság képviseletében járt Moldvában Imets Jákó, Kovács Ferenc és Veszely Károly. Az ő segítségükkel adományokat szerzett híveinek, valamint templomot építtetett Kápotán.
73 éves korában betörtek hozzá, halálosan megsebesítették. A bogdánfalvi lelkész még tudott beszélni vele, de Petrás, bár felismerte támadóit, azokat nem árulta el. A román csendőrség soha nem tudta kinyomozni, kik gyilkolták meg és miért. A klézsei temető kápolnájában temették el.
[szerkesztés] Kutatói munkássága
1841-ben Borszéken találkozott Döbrentei Gáborral, aki 38 kérdésből álló ívet küldött neki a moldvai magyarsággal kapcsolatban, melyet Petrás meg is válaszolt. Döbrentei magyar dalok léte után is érdeklődött, erre válaszolja Petrás: „…a tapasztalatok után, íme, az sül ki, hogy voltak is, vannak is dalok, melyeket a moldvai serdülő lányok estvéken szoktak dalolni, főképp téli hosszú estéken, midőn összejönnek a rokkájukkal fonni, és ezen összejövetelt »guzsalyosnak« nevezik, minthogy a rokkát itt is »guzsalynak« hívják.” További kutatások után 20 csángó dalt is küld Döbrenteinek. Ettől kezdve rendszeresen publikált a Magyar Nyelvőrben „Rokonföldi” álnéven.
[szerkesztés] Róla írták
Kovács Ferenc moldvai látogatása kapcsán írt útinaplójában így emlékezett Petrásról:
„Ő az, kinek neve megérdemli, hogy arany betűkkel jegyeztessék a moldvai csángók annalisaiba. Külseje megnyerő, termete izmos, közép, képe tojásdad színezete barnás, szemei mandula vágatúak, orra kissé hajlott, bajusza fölfelé pödört, szakálla szürkés, hegyezett, modora olyan, melyről el lehet mondani: mi a szívében, az a nyelvén… fia lévén a derék csángó népnek, ismeri, átérzi sokat szenvedett fajtáinak sebeit, fájdalmait.”
[szerkesztés] Források
- Domokos Pál Péter: Moldvai magyarság, Feket Sas Kiadó, Budapest, 2001 (ISBN 9639352098)
- Diós István (szerk.): Magyar Katolikus Lexikon, Szent István Társulat, Budapest, 1993- (ISBN 9633607272)
