Petőcz András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Petőcz András (Riskó Gáspár fotója)

Petőcz András (Budapest, 1959. augusztus 27.) magyar író, költő, szerkesztő.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Művei
3 Irodalom
4 Díjai, kitüntetései
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

1986-ban diplomázott az ELTE magyar-történelem szakán. 1981 és 1983 között a Jelenlét című folyóirat vezető szerkesztője volt. 1983-ban underground művészeti egyesületet és szamizdat lapot alapított, Médium-Art néven, alternatív művészeti akciókban vett részt és kapcsolatban állt az akkori demokratikus politikai ellenzékkel is. Olyan művészeti szamizdat fórumokban is publikál, mint Galántai György Aktuális levél (Artpool letter) című kiadványa.

Az 1980-as években csatlakozott az avantgárd párizsi köréhez, nemzetközi költészeti fesztiválokon szerepelt, ebben az időszakban a hazai avantgárd egyik vezéralakja, a vizuális költészet, a képvers egyik megújítója, hangverssel, akusztikus költészettel is foglalkozik. 1986-ban a párizsi Polyphonix-rendezvényen lép fel, majd 1988-ban franciaországi Tarasconban akusztikus költészeti bemutatót tart a nemzetközi A.G.R.I.P.P.A-fesztiválon. 1989-91-ben videófilmeket rendezett a Balázs Béla Stúdióban. Reprezentatív vizuális költészeti antológiát állított össze (Médium-Art, Magvető, 1990). 1990-1992-ig a párizsi Magyar Műhely egyik felelős szerkesztője volt. Költészetére kezdetben Kassák Lajos, később Erdély Miklós volt hatással, de szintézisteremtő lírája kötődik a Nyugat klasszikusainak költészetéhez is, így különösen Babits Mihály és Kosztolányi Dezső munkásságához. Idősebb pályatársai közül Erdély Miklós mellett Lakatos Istvánt, Orbán Ottót, Tandori Dezsőt és Somlyó Györgyöt nevezte barátjának és mesterének több vele készült interjúban, de versben emlékezett meg Faludy György haláláról is a Népszava Szép Szó mellékletében, 2006 szeptemberében.

Az 1980-as évek közepén ismerkedik meg az Új Zenei Stúdió alkotóközösségének munkásságával, több közös rendezvényen szerepel velük együtt. Különösen Sáry László zeneszerzővel alakít ki szoros munkakapcsolatot. A jónéhány irodalmi-zenei estet egy közös hanglemez megjelentetése követi, Közeledések és távolodások címen, 1990-ben. Ekkor írja a szonett formáját idéző számozott Zárójelverseit, amelyek a minimal és a repetitív zenei törekvések nyomán a költészetben valósítanak meg hasonló elveket. Ezek legmarkánsabb kifejeződései a Zárójelvers op. 7. és op. 11. című versek.

Az évtized végére konkrét költészeti ciklust ír Non-figuratív címmel, amelyben a vers, a szöveg önreflexivitását vizsgálja, vagyis azt, hogy a konkrét művészet elveinek megfelelően képes-e az irodalom is "önmagáról" szólni, művészetének anyagáról, magáról a szövegről. A Petőcz által tyroclonista verseknek nevezett művek mintegy végpontot jelentenek a képvers, a vizuális költészet történetében. Ezt bizonyítja Petőcz hangváltása is. Következő, A láthatatlan jelenlét című kötete már egyértelműen a hagyományos formákhoz való visszatérést jelzik költészetében. Európa metaforája című versében új távlatot nyit, az európaiság, a szabadság kérdéseivel foglalkozik. A klasszikus hagyományokhoz való visszatérést mutatják olyan alkotások, mint a Vissza az égbe című nagy lélegzetű monológ, vagy az Üzenet B-moll című költemény.

Az 1990-es évek közepén egyre inkább a szintézis, a hagyományok egységesítének igénye jelenik meg verseiben, kötetei is ezt a törekvést mutatják. A szonett és a képvers egyszerre van jelen például A tenger dicsérete (1994) című válogatott verseit tartalmazó könyvében. Ekkoriban kezd álnéven is publikálni. Az utazó búcsúja című kötetében feltűnik Annette Labelle, az ismeretlen francia költőnő, akinek nem csak verseit írja meg, de életét is elképzeli. Hasonló módon hoz létre egy költőnőt Mecseki Rita Eszter néven az évtized végén, akinek verseit a legjobb irodalmi lapok közlik, és akinek kötetet is készít, ez Nőtincs címmel jelenik meg. Ilyen álneve még a Jerome David Salinger regényeiből kölcsönzött hős, Seymour Glass, akinek szintén megírja különös, kifinomult lelkiséget tükröző haikuit, ez Tenyered, ha csattan címmel lát napvilágot.

1998-ban meghívást kap az amerikai Egyesült Államokba, ahol három hónapot tölt el egy nemzetközi írószemináriumon, Iowában. Itteni élményei hatására a próza felé fordul. Megírja A napsütötte sávban című prózaverskötetét, majd rendszeresen novellákat publikál egy kitalált családról, Egykor volt házibarátaink címmel. Petőcz prózája regényeiben teljesedik ki, A születésnap című regény a "Házibarát-novellák" végső megjelenési formája lesz, az Idegenek című regény viszont már egy lepusztult és terrorizált világ szorongó látomása. Az utóbbi regény írása idején Petőcz Franciaországban él, mint nyilatkozataiban megerősíti, a regény erősen kapcsolódik azokhoz a tapasztalatokhoz is, amiket ebben az időszakban szerzett. Maga a regény az oroszországi Beszlanban történt tragédia egyfajta feldolgozása.

1996-1998-ig, illetve 2006 januárjától a Magyar Könyv Alapítvány egyik kurátora, 2002-től a Magyar P.E.N. Club alelnöke.

[szerkesztés] Művei

Arcok (elbeszélések), 2008.
in a row of sunlight (a napsütötte sávban, versek angolul), 2008.
Idegenek (regény), 2007.
Az analfabéta (Agota Kristof művének magyar fordítása, és tanulmány), 2007.
A születésnap (regény), 2006.
Sárga virág a feleségem (novellák), 2005.
Európa rádió (versek), 2005.
Mecseki Rita Eszter: Nőtincs (versek álnéven), 2004.
Seymour Glass: Tenyered, ha csattan (versek álnéven), 2003.
Vészhelyzet a Mágusképzőn (ifjúsági regény), 2003.
Egykor volt házibarátaink (regény), 2002.
Majdnem minden (összegyűjtött versek), 2002.
Kalandjaim a Mágusképzőn (ifjúsági regény), 2002.
A napsütötte sávban (versek), 2001.
Bojtorján (gyerekversek), 2001.
Medúza (versek), 2000.
Mesék a Foci tér 5.-ből (gyerekversek), 1999.
Haroldo de Campos: Konkrét versek (fordítás), 1997.
Idegenként, Európában (esszék), 1997.
Micimackó barátai (gyerekversek), 1996.
Az utazó búcsúja (versek), 1996.
A tenger dicsérete (válogatott versek), 1994.
Az írógépelt félelem (versek), 1992.
Vissza az égbe (hangjáték, Wahorn András zeneszerző közreműködésével), Magyar Rádió, 1992.
Csutorás Gergely ébresztése (gyerekversek), 1991.
Európa metaforája (versek), 1991.
Közeledések és távolodások (költészeti nagylemez Sáry László zeneszerzővel), Hungaroton SLPX 31392, 1990.
A jelben-létezés méltósága (esszék), 1990.
A láthatatlan jelenlét (versek), 1990.
Médium-Art (szerkesztő, antológia), 1990.
Non-figuratív (versek, képversek), 1989.
Kassák Lajos Emlékkönyv (szerkesztő, antológia), 1988.
A jelentés nélküli hangsor (versek), 1988.
Önéletrajzi kísérletek (versek, képversek), 1984.
Betűpiramis (versek), 1984.

[szerkesztés] Irodalom

Vilcsek Béla: Petőcz András (monográfia), Kalligram kiadó, Tegnap és Ma, 2001.

[szerkesztés] Díjai, kitüntetései

2008: Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt.
2008: Márai Sándor-díj az Idegenek című regényért.
2006: UNESCO-Aschberg Alkotói Díj.
2003: A nemzetközi Salvatore Quasimodo díj különdíja, Balatonfüred.
2001: A Wapoézis első díja (az Élet és Irodalom és a Westel pályázatán).
2001: Az Arany János alapítvány Artisjus-díja.
2000: A Petőfi Irodalmi Múzeum Vörösmarty pályázatának különdíja.
1996: József Attila-díj.
1990: Robert Graves-díj (az év legszebb verséért).
1989: A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja.
1988: Eötvös-ösztöndíj.
1987: Kassák Lajos-díj (Párizs).
1987: MTA-Soros-ösztöndíj.
1985–1986: Móricz Zsigmond-ösztöndíj.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Petőcz András témában.

See also ebooksgratis.com: no banners, no cookies, totally FREE.

Petőcz András

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Művei

[szerkesztés] Irodalom

[szerkesztés] Díjai, kitüntetései

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Views

Navigáció

részvétel

Keresés

Más nyelveken