Paul Bourget
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Paul Charles Joseph Bourget ( Amiens, Franciaország, 1852. szeptember 2. – Párizs, Franciaország, 1935. december 25.) francia író, kritikus
Az irodalomtörténészek Bourget-t, mint a modern pszichológiai regény úttörőjét tartják számon. Irodalmi kritikáira rányomja bélyegét világlátása, félt a liberalizmustól, a társadalmi rend alapját pedig a monarchia és vallás eszményében vélte követendőnek.
Regényeiben a XIX. század bírája lett, viszont nemcsak a rosszat, hanem a jót is láttatja. Társadalmi kérdésekkel foglakozó regényei a családról, a nevelésről, a generációk egymást követő hegemóniájáról szólnak. A regényíró Bourget azonban elsősorban kritikus és szociológus, élete főműve az "Essais de psychologie contemporaine", kritika-gyűjtemény.
"Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik, máskülönben előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él." – írta/Paul Bourget, -ami akár saját írói, kritikusi munkájára is vonatkozhat.
[szerkesztés] Élete
Az apja matematikus volt, a matematika professzora, Clermont-Ferrand-ban. Tanulmányait a "Lycée Louis-le-Grand" és a "École des Hautes Etudes" iskolákban végezte . 1872.-ben kiadta az első verskötetgyűjteményét "Au bord de la mer" címen, melyet újabbak követtek (pld. "Poésies"-1885, "Les Aveux") Ezek a versek Shelley és Rosetti hatását tükrözték.
1883-ban újságíró lett, ekkor jelent első írása "Nouvelle Revue"-ben, címe: "Essais de psychologie contemporaine" A Revue des Deux mondes, a Nouvelle Revue s egyéb folyóiratok munkatársaként jelentek meg kritikusi írásai (kötetben gyűjtve jelent meg "Essais és Nouveaux essais de psychologie contemporaine" (1883, 1885), "Études et portaits" (1888); "Sociologie et littérature" (1906) címeken) Ezek az írások Stendhal és Hippolyte Taine hatását tükrözték.
Közben regényeket is írt, inkább lélektani regényeket, a szerelem témakörében, (Irréparable (1884); Cruelle énigme (1885); Un crime d'amour (1886); André Cornélis és Mensonges (1887); Coeur de femme (1890); Cosmopolis (1892); La terre promise (1892); Un scrupule (1893)). Legfontosabb, a maga korában nagy vitát kiváltott regénye, A tanítvány (Le disciple, 1889), a pozitivizmus mélyreható kritikája. Későbbi könyveiben társadalmi kérdéseket feszegetett (L'étappe (1902) és L'émigré (1907)), főleg konzervatív szemüvegen keresztül.
1884-ben hosszú időt töltött Angliában, 1894-ben a francia akadémia tagja lett.
Regényei és újságírói tevékenysége mellett színdarabokat is írt 1908-ban az André Curyvel írta a "Un divorce" darabot, míg a másikat egyedül jegyezte: a L'émigré c. regényéből. "La Barricade" címmel. 1911-ben "Le Tribun" címmel írt színdarabot, melyet Párizsban mutattak be.
Novellás kötetei: Pastels (1889), Nouveaux pastels (1891), Drames de famille (1900), Monique (1902), L'eau profonde (1903), Un saint (1905), Les détours du coeur (1909).
Finom megfigyelésekkel gazdag útleírásai: Outre-mer (1895) és Sensations d'Italie (1892). Műveinek gyűjteményes kiadása 1900. indult meg
Magyar nyelven is megjelentek kötetei Tóth Béla, Hevesi Sándor, Szenessí Emil, Cholnoky Viktor a legjelentősebb fordítói.
