Püthia jóslatai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Püthia jóslatai (Püthia, latinosan Pythia: Apollón görög isten delphoi papnőinek neve), a Delphoiból eredő jóslatok összefoglaló neve.

Delphoi volt a leghíresebb ókori görög jóshely, ahol Apollón isten válaszolt a feltett kérdésekre papnője száján át. A delphoi jóslatok megkülönböztető vonása, hogy nemcsak az adott ügyre adtak feleltet, hanem rendszerint valamilyen általános életszabályt, intést is tartalmaztak, olyasformán, ahogy az ismert mondások mutatják, amelyek a delphoi templom homlokzatára voltak írva: „Gnóthi szeauton!" ("Ismerd meg magad!", ti. hogy csak ember vagy), „Méden agan!" ("Semmit se túlságosan", "semmit ne vigyél túlzásba!"), „Metron ariszton!" ("A mértéktartás a legjobb dolog"). Ez az általánosságra törekvés kezdettől pánhellén jelleget adott Delphoinak, s egyben alkalmat arra, hogy a morális és a politikai életben egyaránt jelentős befolyásra tegyen szert. Még a nem-hellének („barbárok") közt is jelentős tiszteletnek örvendett.

A delphoi jóslatok másik jellemzője a kétértelműség, illetve az ellentétes értelmezés lehetősége.

Világos és élő képet a jósda életéből főleg Hérodotosz könyveiből nyerhetünk. Ő örökíti meg az egyik leghíresebb esetet: Kroiszosznak, a líd királynak kérdésére, hogy indítson-e háborút a perzsák ellen, azt a választ kapta, hogy ha háborút indít, nagy birodalmat dönt meg. Ezt ő úgy értelmezte, hogy a perzsákét, s ez lett a veszte: a jóslat beteljesedett, nagy birodalmat döntött meg, a sajátját. Ez egyben példázza a jóslatok nyelvét és stílusát is. Bizonyos rejtélyesség, többértelműség övezte őket (amit a későbbi szerzők, például Lukianosz gúnyolódva említenek), valamint a túlnyomóan képes kifejezési mód. Mindez a hexameteres formával együtt szilárd stílussá rögzült a századok során. A papnő mondásait a körülötte szolgáló papok foglalták írásba és versbe.

A jósda jelentősége a kereszténység előretörésével párhuzamosan egyre csökkent. Ókori feljegyzések szerint az utolsó jóslatkérő II. Julianus (Apostata) római császár volt, aki a következő választ kapta a düledező szentélyben az elhanyagolt papnőtől:

Menj, követ, vidd hírül a császárnak:

A remekmívű szék darabjaira hullott,

S Phoebus már nem lakik itt.

Kiszáradt a szent babérfa,

Nem zenél többé a forrás,

A vizek hangja elnémult örökre.

Követ, mondd el a császárodnak:

Az új Isten elsöpörte a régi isteneket.