Otoakusztikus emisszió
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az otoakusztikus emisszió (röviden: OAE) a belső fülben spontán módon, vagy inger hatására keletkező hang. Az OAE a szárazföldi gerincesek és bizonyos ízeltlábúak hallására jellemző.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Keletkezése a fülben
Az otoakusztikus emisszió a csigában található külső szőrsejtek motoros tevékenységének eredménye. A külső szőrsejtek hang hatására lengésbe jönnek, majd röviddel később maguk is aktívan lengeni kezdenek. Ezzel a mozgással mechanikusan felerősítik a hanghullámokat, amelyek így könnyebben eljutnak a belső fülbe.
[szerkesztés] Az OAE fajtái
Az otoakusztikus emissziónak több fajtáját különböztetjük meg:
- Spontán otoakusztikus emisszió (SOAE): a SOAE külső ingerlés nélkül lép fel.
- Tranziens otoakusztikus emisszió (TOAE): az OAE-t széles spektrumú, rövid ideig tartó hangokkal ("kattanásokkal") váltják ki.
[szerkesztés] Jelentősége a gyógyászatban
A szőrsejteknek ez a fajta aktív tevékenysége nem csak befelé, hanem kifelé terjedő hullámokat is kelt. A kifelé terjedő hullámok igen érzékeny műszerrel mérhetőek. Az otoakusztikus emissziót David Kemp fedezte fel 1979-ben.
Több tanulmány is kimutatta, hogy az OAE a belső fül károsodásával gyengül vagy teljesen megszűnik. Ez alkalmassá teszi a fül, de különösen a belső fül és a csiga működőképességének vizsgálatára. Mivel a mérés gyors és objektív, jól használható csecsemők hallásának szűrésére.
[szerkesztés] Irodalom
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Orvostudományi portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
- Orvostudományi portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap