Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) a hazai bánya- és kohómérnökök szakmai szervezete, az MTESZ (Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége) tagja. Kiadja a Bányászati Lapok, a Kohászati Lapok és a Kőolaj és Földgáz című szakmai folyóiratokat. Az egyesület öt szakosztályban és az Egyetemi osztályban végzi szakmai munkáját.
Az OMBKE múltja Selmecbányáig nyúlik vissza. Selmecbányán 1735-ben létesült a Bergschule, a későbbi Bergakademie, a Habsburg Birodalom számára szakembereket képző bányászati-kohászati akadémia. Itt alapították tanárok és hallgatók először a Selmeci Magyar Olvasó Társaságot, majd 1887-ben a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesületet, végül 1892-ben – a Bányászati és Erdészeti Akadémiai új épületének felavatásakor – megszületett az országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület. 1894-ben Péch Antal javaslatára bevezették a Jó szerencsét! köszöntést, amit máig használnak a bányászok és a kohászok.
Az egyesület legfontosabb feladatának az országos hálózat kiépítését, az egyesület szakmai súlyának növelését tartotta, 1903-ra már 12 vidéki osztály működött. Kiadták a Bányászati és Kohászati Lapot és szakmai javaslatokat terjesztettek a kormányzat felé.
Az I. világháború után kialakult helyzet az egyesületre is negatívan hatott, hosszú ideig tartott az egyesületi munka felívelése. A II. világháborút követő nehéz évek után 1948-ban az egyesület a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségéhez (MTESZ) csatlakozottt. Ezt követően fokozatosan öt szakosztály alakult meg. Az új törekvések jegyében növelték a szakmai rendezvények számát, külföldi szakmai tanulmányutakat szerveztek. Szakmai folyóiratuk 1951-ben kettévált: Bányászai Lapokra és Kohászati Lapokra, 1968-ban pedig új folyóirat indult: a Kőolaj és Földgáz.
A kiemelkedő egyesületi munkát emlékérmekkel jutalmazzák: 1926-ban alapították a Wahlner Aladár, 1936-ban a Zorkóczy Samu, 1950-ben a Mikoviny Sámuel, 1963-ban a Péch Antal, 1967-ben pedig a Kerpely Antal, Sóltz Vilmos és Zsigmondy Vilmos emlékérmeket.
