Országos Honvédelmi Bizottmány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) (röviden Honvédelmi Bizottmány), az 1848-49-es szabadságharc idején, 1848. október 8. és 1849. április 14. között a magyarországi végrehajtó hatalom legfőbb testülete volt.

A Batthyány-kormány lemondása – szeptember 11. – után az ország végrehajtó hatalom nélkül maradt. A Batthyány által alakított új kormány elismerését az uralkodó kezdetben halogatta, majd október 3-án végleg megtagadta.

Ezt a helyzetet a képviselőház – Kossuth Lajos javaslatára – úgy oldotta meg, hogy szeptember 16-án egy bizottmány létrehozásáról szavazott, amelynek feladata a kormány ügyeit akkor egyedül intéző Batthyány és a ház közötti közvetítés segítése volt. Batthyány másodszori lemondásával azonban 1848. október 8-án az országgyűlés közleményt adott ki, mely szerint addig amíg a király által kinevezendő új kormány össze nem ül „mindazon hatalommal, mellyel az ország kormányának bírnia kell” az Országos Honvédelmi Bizottmányt ruházza fel. Mivel új kormány királyi jóváhagyására az adott viszonyok között nem volt remény, ezzel az Országos Honvédelmi Bizottmány a kormányt helyettesítő tartós intézménnyé vált.

A bizottmány összetétele a következő volt:

• Kossuth Lajos, mint elnök
• Nyáry Pál, mint helyettes elnök – képviselő, Pest megyei alispán
• Mészáros Lázár – tábornok, honvédelmi miniszter,
• Szemere Bertalan – volt belügyminiszter,
• Madarász László – képviselő, a rendőri és postai osztály vezetője,
• Patay József – képviselő,
• báró Perényi Zsigmond – főispán, a felsőház alelnöke,
• báró Jósika Miklós – felsőházi tag,
• gróf Esterházy Mihály – felsőházi tag,

Négy további politikus csak 1848-ban, három hónapon át volt a bizottmány tagja:

• Pálffy János pénzügyi államtitkár, képviselőházi alelnök,
• Sembery István képviselő, Hont vármegye alispánja,
• gróf Somssich Pongrác nagybirtokos, felsőházi tag,
• Pázmándy Dénes főispán, képviselőházi elnök,

A Honvédelmi Bizottmány elnöke számos kulcsfontosságú döntést terjesztett az országgyűlés elé. Kossuth ezzel az eljárással azt akarta bizonyítani, hogy a parlament hozza a döntéseket, s a Honvédelmi Bizottmány csupán végrehajtja azokat. A valóságban azonban csak olyan politikai döntések születhettek, amelyeket ő kezdeményezett a Honvédelmi Bizottmányra támaszkodva. Ez az államirányítási rendszer gyakorlatilag teljhatalmat biztosított Kossuth számára.

1848 novemberében Kossuth kísérletet tett az OHB formális kormánnyá való átalakítására, ám két kulcsfontosságú bizottmányi tag – Szemere és Nyáry – ellenállásán meghiúsult ezen törekvése. Annyi változás azonban bekövetkezett, hogy decembertől az egyes feladatkörököt szétosztották a tagok között.

A Habsburg-ház trónfosztása és Kossuth kormányzó-elnökké választásával (1849. április 14.) az OHB működése véget ért. Ezek után nem volt jogi akadálya a Szemere-kormány megalakulásának (május 2.).

[szerkesztés] Források és szakirodalom

• Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. (1-2.) S.a.r.: Barta István. Bp. 1952-1953, Akadémiai Kiadó. (Kossuth Lajos összes munkái XIII-XIV. – Kossuth Lajos 1848/49-ben III-IV.)
• F.Kiss Erzsébet: 1848-1849-es magyar minisztériumok. Bp. 1987, Akadémiai Kiadó. ISBN 9630542137
• Ember Győző: Kossuth a Honvédelmi Bizottmány élén. In: Kossuth Emlékkönyv. Bp. 1952.
• Urbán Aladár: Mikor alakult meg az Országos Honvédelmi Bizottmány? In: Rubicon 2002/8
• Urbán Aladár: A Honvédelmi Bizottmány megválasztása. In: Hadtörténelmi Közlemények 2001/2-3.