Norma (opera)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Vincenzo Bellini operái |
|---|
Adelson és Salvini (1825) |
A Norma Vincenzo Bellini kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Felice Romani írta Alexandre Soumet Norma, ossia L'infanticidio című műve alapján. Ősbemutatójára 1831. december 26-án került sor a milánói La Scala operaházban. Az egyik legszebb bel canto operaként tartják számon.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Szereplők
| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Pollione, római proconsul Galliában | tenor |
| Oroveso, druida főpap | basszus |
| Norma, a lánya, a druidák főpapnője | szoprán |
| Adalgisa, a druidák templomának ifjú papnője | szoprán vagy mezzoszoprán |
| Clotilde, Norma bizalmasa | mezzoszoprán |
| Flavio, Pollione barátja | tenor |
| Druidák, bárdok, papnők, gall, harcosok, katonák. | |
[szerkesztés] Cselekménye
- Helyszín: Gallia
- Idő: Kr.e., a római hódítások idején
[szerkesztés] Első felvonás
A druidák szent ligetében gall papok és papnők gyülekeznek és Normát, vezetőjüket várják, akinek a hold feljövetelekor meg kell adnia a jelet a rómaiak elleni harcra. Norma szerelmes a római prokonzulba, Pollionéba, aki azonban már Adalgisa, az ifjú papnő iránt vonzódik. Norma mit sem sejtve erről elvégzi a ceremóniát, de még mielőtt kiadná a parancsot a háborúra, a holdistennőhöz imádkozik békéért. Adalgisa gyötrődik: szent esküje tiltja a szerelmet, amit ráadásul tetőz, hogy a szeretett férfi ellenség. Pollione sürgeti a lányt hogy szökjenek együtt Rómába. Ekkor Adalgisa Normát is beavatja titkába, akit mélyen megrendít sorsuk azonossága és felmenti a lányt esküje alól. Mikor azonban értesül, hogy Adalgisa tulajdonképpen Pollionéba szerelmes, éktelen haragra gerjed.
[szerkesztés] Második felvonás
Norma felindulásaiban gyermekei életére tőr, kiknek Pollione az apjuk, de nem képes ily szörnyű tettre. Bizakodik, hogy Pollione megbánja majd hűtlenségét és visszatér hozzá. Jelt ad a rómaiak elleni háború megindítására. Pollione a gallok fogságába kerül és a hagyományok szerint fel kell majd áldozni a harci sikerek zálogául. Norma felajánlja Pollionénak, hogy megmenti, ha ő lemond Adalgisáról. A férfi azonban hajthatatlan. Norma saját magát kínálja fel áldozatul, mivel elárulta népét. Parancsot ad a máglya megépítésére. Eme önfeláldozás láttán újra feléled Pollione Norma iránt érzett szerelme. Az asszony a druidák vezérének gondjaira bízza gyermekeit és Pollionéval együtt a tűzbe veti magát.
[szerkesztés] Híres áriák, zeneművek
- Nyitány
- Casta diva, Norma áriája (első felvonás)
- Sola, furtiva al tempio, Norma és Adalgisa kettőse (első felvonás)
- Ah! di qual sei tu vittima, Norma, Pollione és Adalgisa tercettje (első felvonás)
- Teneri figli, Norma áriája (második felvonás)
- Deh, con te, con te li prendi, Norma és Adalgisa kettőse (második felvonás)
- Guerra, guerra! le galliche selve, kórus (második felvonás)
- In mia man alfin tu sei, Norma és Pollione duettje (második felvonás)
- Deh! non volerli vittime, finálé
[szerkesztés] Forrás
- Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
- Batta András:Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
)