Nicolas Boileau
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Nicolas Boileau-Despréaux (1636. november 1. – 1711. március 13.) , francia költő, esztéta, műkritikus.
Költői pályafutását irodalmi szalonokban felolvasott szatírákkal kezdte, amelyek félelmetes hírnevet szereztek számára, és az új irodalom szervezőjévé tették. Racine-nal együtt XIV. Lajos udvari történetírója. Az utókor a „Költészettan” (1674) miatt a klasszicizmus dogmatikus törvényhozójának tartotta, pedig újdonsága éppen az volt, hogy a puszta elmélet helyett szenvedélyes költeményt írt maga és nemzedéktársai védelmében. Nemzedékét tartotta a klasszikus ókor egyetlen törvényes utódjának. A romantikusok mint költőt nagyra becsülték, kiváltképpen szatíráit és „A pulpitus” (Le lutrin, 1674) című vígeposzát.
[szerkesztés] Források
- Dobossy László: A francia irodalom története. Budapest, Gondolat, 1963. 1. köt. Boileau l. 268-273. o.
- Világirodalom (szerk.: Pál József), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. 999 o. Boileau l. 380-381. o. ISBN 9630582384
