Nagy László (műkorcsolyázó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Nagy László (Szombathely, 1927. augusztus 13. – 2005. április 19.) olimpiai bronzérmes, Európa-bajnok műkorcsolyázó, orvos, edző, Nagy Marianna műkorcsolyázó testvére.

Tartalomjegyzék 1 Sportolói és edzői pályafutása 1.1 Sporteredményei 2 Orvosi pályafutása 3 Források

[szerkesztés] Sportolói és edzői pályafutása

1943-tól a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet), 1949-től a MÉMOSZ SE (Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége Sport Egyesület), 1951-től a Budapesti Építők, 1953-tól a Csepeli Vasas, illetve a Csepel SC műkorcsolyázója volt.

1947 és 1958 között szerepelt a magyar válogatottban. Testvérével, Nagy Mariannával versenyzett, páros műkorcsolyázásban több mint egy évtizeden keresztül a világ élvonalába tartoztak. Három téli olimpián vettek részt, 1952-ben Oslóban, majd 1956-ban Cortina D’Ampezzoban a harmadik helyen végeztek. Az 1950. évi osloi és az 1955. évi budapesti Európa-bajnokságon aranyérmesek lettek. Pályafutásukat az 1958. évi pozsonyi Európa-bajnokság után fejezték be.

1965-ben a Sportvezető és Edzőképző Intézetben műkorcsolya-szakedzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után az FTC nevelőedzője, 1966-tól 1972-ig a jászberényi Lehel SE vezetőedzője volt. Tanítványai közül Almássy Zsuzsa később világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes lett.

[szerkesztés] Sporteredményei

• olimpiai 3. helyezett (1952, 1956)
• olimpiai 7. helyezett (1948)
• kétszeres világbajnoki 3. helyezett (1950, 1955)
• világbajnoki 4. helyezett (1949)
• világbajnoki 7. helyezett (1948)
• kétszeres Európa-bajnok (1950, 1955)
• négyszeres Európa-bajnoki 2. helyezett (1949, 1953, 1956, 1957)
• Európa-bajnoki 3. helyezett (1952)
• Európa-bajnoki 4. helyezett (1958)
• Európa-bajnoki 6. helyezett (1948)
• főiskolai világbajnok (1950, 1956)
• főiskolai világbajnoki 2. helyezett (1949)
• nyolcszoros magyar bajnok (1950–1952, 1954–1958)

[szerkesztés] Orvosi pályafutása

1954-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetemen orvosi, 1956-ban sportorvosi oklevelet szerzett. 1954-től a budapesti Sportkórház orvosa, 1973-tól vezető főorvosa volt. Közben 1972-től a magyar korcsolyaválogatott, majd 1978-tól a magyar síválogatott melletti sportorvosi feladatokat is ellátta. 1987-ben történt nyugalomba vonulása után a Magyar Labdarúgó Szövetség orvosa lett.

2002-től Budapest VII. kerületének díszpolgára.

[szerkesztés] Források

• Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
• Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
• Ki Kicsoda 2004 – Budapest, 2003 – ISBN 9638634502