Nápolyi dóm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A nápolyi dóm vagy dóm a város fő temploma. A templom és egyben Nápoly védőszentje Szent Januarius. A templom ereklyéjét Szent Januarius vérét évente kétszer, május első szombatján és szeptember 19-én kihozzák a templomból és ekkor cseppfolyósodik. A legenda úgy tartja, ha a vér nem cseppfolyósodik, katasztrófa fogja súlytani a várost.

A templom I. Anjou Károly megbízásából épült. Építése folytatódott utóda élete során is (II. Anjou Károly) és befejeződött a XIV. század elején Anjou Róbert uralkodása idején. Ókeresztény bazilika alapjaira épült, melyek ma is láthatóak. A templom alatti ásatások során görög és római leletekre bukkantak.

A templombelső díszítései közül kiemelkedik Szent Januarius ereklyetartója, Domenicho oltára, a Francesco Solimena által készített díszes főoltár, Cosimo Fanzago bronz korlátai és egyéb műremekek, freskók, valamint egy XIV. századi francia ereklyetartó.

Figyelemre méltó Pietro Perugino festménye az Assumption, Luca Giordano festményei, valamint az ókeresztény keresztelőkápolna a IV. századból származó mozaikokkal. A Boccaccio Dekameronjában említett Minutolo kápolna XIV. századi freskókkal büszkélkedik.

A kripta a lombard származású Tommaso Malvito műve.

A homlokzatot a XIX. században Enrico Alvino átalakította, de megtartotta a XV. századi portált és néhány szobrot (Tino da Camaino).

A dóm Szt. Lajos-kápolnájában helyezték örök nyugalomra I. Lajos magyar király öccsét, az 1345. szeptember 18-án Aversa-ban meggyilkolt Endre herceget, Nápolyi Johanna férjét.

Az érseki palota a katedrális mellett található.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A dóm internetes oldala